Választásaim…

Keresztbe raktam
a lelkemet,
akár meg is mérheted,
meddig ér bennem a lét…
A felét
már elhasználtam talán,
hacsak más
létsíkok dallamán
el nem kezdhetem újra
a repülést…
Az elmélyülést
én választottam,
mert jó magamnak lenni
önmagamban…
– megismerni fél-világokat,
megpengetni idegen hangokat
ha lehet,
vagy elmehet
újraszületni belőlem
a mersz,
ha többé már nem felelsz,
mert elfáradt benned is
az erő,
s az idő… még az sem
nekünk dolgozik, tudod…
– de megoszthatod velem
a bánatod…
Csak ne nyíljon ki
túl nagyra a szíved,
mert érzékenységeddel
a fájdalmat kísérted,
s bennem is felszakadnak
a sebek…
Ne félj, én nem reszketek.
Csak lassú álmodásba
tekeredett a lelkem,
s mert nem feleltem
minden kérdésedre
gyöngyöket,
most elvehet tőlem
akármit az élet…
– bár alakom
úgyis csak kísértet,
s nem akar újabb kincseket…
– magamat látom
benned is – fehérben,
de sosem leszek
azonos veled…

Ariel
Ariel legutóbbi művei (összes megtekintése)



2 hozzászólás “Választásaim…

Vélemény, hozzászólás?