Kohászének

Utolsó szívverést kongatnak
vissza a magas beton falak,
vízcseppek hangja puskalövés,
időre, létre, került lakat.

Savanyú a vaspor a számban,
dübörgő csendben idő megállt.
Vagyok egy kihalt pusztaságban,
és minden emlékem megtalált.

Mert csak emlékben látom, hallom,
hogy alakít gép izzó acélt.
Árnyék mozdul a csarnok mélyén…
Hozzám a gép már régen beszélt.

Képzeletem játszik, hisz csend van.
Bojsznin a kalapács nem csörög.
Nem hív így darut a forrasztár,
a fürge henger már nem pörög.

És csendben, halkan, felnő a gaz
az életünk romjai fölött,
és keservünkre nincsen vigasz.
Szívünk a gépekkel költözött.

( bojszni= fogótüske )

Kolumbán Jenő legutóbbi művei (összes megtekintése)

Megtekintések: 2 503

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.