Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Majom-parádé

ELSŐ FELVONÁS

(Nappali szoba benne rengeteg könyv, és egyéb mindenfajta kellék. Dorka ül, Milán egy virágot vizsgálgat)

DORKA (többnyira selymesen, csilingelőn beszél; arcán gödröcskés mosoly; nem gunyoros, és nem is szomorú) Azt hiszem sok mindenbe jólesőn belefáradtam! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy szimplán elegem van, de, hogy vannak napok amikor minden annyira összejön, hogy vagy nem találom a helyemet, és ez tökéletesen kikészít, vagy bedilizek! A képtelen helyzetek viszont fölizgatnak, mert szükségem van egy jó nagy adag adrenalinlöketre!
MILÁN (színtelen, már-már közönyös hanggal) Te vagy a legszuperebb asszonyom drágám! Csak ne vennél mindent úgy magadra! Hosszútávon kérlek ez egyáltalán nem egészséges!
DORKA Tudod mi az ami fogva tartja az embereket? (Milán bizonytalanul, értetlenül néz rá) Az előítélet! Hogy mások ilyennek, meg olyannak gondolnak, és ez szüli az emberben a megfelelési kényszereket! Egy kicsit minden emberi elme meglazulni látszik, ha a legelső ismerkedésről van szó! Az embert elkezdi a másik fél kóstolgatni, ami miatt nem lehet teljesen maga, hiszen mindenki elsőre igyekszik a legjobb formáját megvillantani! Az ember, mintha… nem is tudom! Önmaga idegenségébe veszne el! Érted te ezt szívem?!
MILÁN (még mindig a virágot bámulja; töpreng) Hát persze életem! Tudhatod! Én minden szavaddal egyetértek!
DORKA Köszönöm szívem! Igazán nagyon jólesnek hűséges szavaid! Az ember sosem lehet eléggé óvatos! Nem de?!
MILÁN Drágám! Te is nagyon jól tudod, hogy a megőrülésnek is vannak fokozatai! Egy egészséges, szexuális párkapcsolatnak is megvannak a maga gyenge pontjai, és fokozatai! Közepes úton kellene maradni!
DORKA …Tudod bogaram még nem szántam rá magam száz százalékban az adrenalinlöketre, de sokszor megesik, hogy kényeztető vágyat érzek mondjuk… egész nap egy lagúnában, vagy mondjuk egy egzotikus vízesés alatt anyaszült meztelenül szerelmeskedni! (ábrándozva) Aztán, ahogyan végig nézek a volt egykori csajszis barátnőimen megdöbbenek! Ezek lennének a vagány csajok a maguk karakán bátorságaival! Négy, meg ötgyerekes pipogya anyukák!
MILÁN Szerintem minden anyuka egyben hős is, mert létrehozott – persze biológiai segítséggel -, egy gyönyörű kis életcsodát!
DORKA Például el tudom képzelni, hogy a legtöbb nőnek igenis önértékelési zavarai vannak, és ez homlokegyenest majdnem megegyezik a kisebbrendűség gondolatával! Azok akik megengedhetik legszívesebben az egész álló napjukat csak a konditermek világában töltenék! Ezt nevezik önző testképzavarosok táborának! Soha nem lehetnek eléggé elégedetlenek semmivel sem! (Élénken felnevet) Egy szép napon majd nekünk is lehetne kisbabánk, de persze attól még ugyanazok maradnánk mint azelőtt!
MILÁN Kérsz esetleg egy pohár vizet, vagy nem innál valami erősebbet?!
DORKA Hányszor kell még neked elmondanom, hogy nem bírom a szesz semmilyen formáját, mert ha túl sok van belőle meghülyíti az embereket, ha meg túl kevés nagy a rizikója, hogy hamar rákaphatnak!
MILÁN (közelebb megy kedveséhez, homlokon csókolja, és igyekszik megnyugtatni) Drágám! Bármi történjék is közös életünk során tudhatod, még mindig beléd vagyok zúgva teljesen, és nagyon szeretlek!
DORKA Igen, életem! Én is imádlak! Nem ülnél le egy kicsit?! zavar, hogy folyamatosan járkálsz, meg bibelődsz!
MILÁN Bocsáss meg! Ha úgy kívánod! (helyet foglal) Drága kedvesemre a sziporkázó ötleteivel!
DORKA (elbűvölően mosolyog, gyönyörűbb, mint valaha) Amióta a drága barátnőm férjhez ment nem is vettem magamnak új ruhát! Mindig a régieket igyekszem felújítani! Jól érzed magad?
MILÁN Egyelőre.
DORKA Én mindig is egészségesnek találtam a nem túlzásba vitt félelmet! Semmit sem találok annyira meglepőnek, és hihetetlennek, mint amikor a nők kifutnak a biológiai idejükből, és utána kezdenek siránkozásba, hogy miért nem babázhattak!
MILÁN (feláll, egy kicsit megmozgatja elgémberedettnek látszó végtagjait)
DORKA Szívecske! Most meg mi bajod van? Miért álltál fel?! (meglepődik)
MILÁN Ugyan! Semmi sem! Csupán gondoltam megmozgatom berozsdásodott végtagjaimat! Tudod, hogy hogy van ez! (könnyelműen, jelentéktelenül legyint)
DORKA Látod, látod! Ha rendszeresen edzenéd az izmaidat akár még szexis is lehetnél!
MILÁN Mondták már neked Drágám, hogy a szabadszájúságod egy tüneményes angyalt takar! (kissé irónikusan, szellemesen)
DORKA Igen, már többször is! És kellemes volt a bók! Igazán köszönöm!
MILÁN Nem tesz semmit! Különben is! Én már sajnos nem vagyok olyan fürge, mikor először találkoztunk! (végignéz magán; mint aki méregeti magát)
DORKA Ellenétben velem! Ugye ezt akartad mondani édes Uram?! Én még most is az a karcsú, egzotikus virágszál vagyok, mint a találkozásunk pillanatában, mert soha nem engedtem meg magamnak, hogy szándékosan elhagyjam magam, és sajnálkozzak, meg keseregjek!
MILÁN Igen?! (sokatmondóan)
DORKA Ha csak egyszer listát csinálnék mindarról, ami szegény vállaimat nyomja! – Ha volna egy jó vastag memóriám a gépemen és egy nagyadag szabad hónapom, amikor az égadta egy világon nem csinálok semmit -, akkor vagy a legelső helyre, de tutti biztos, hogy a másodikra a diétám mellett a te ösztönös, szarkasztikus, gonoszkodó kis beszólásaidat írnám fel! Azonnal furkálódni kezdel, ha más boldogabb, mint te!
MILÁN (nagyon szelíden, de belül acélos, és kemény) Bármivel bántottalak is meg! Őszintén sajnálom! Tudod az az én bajom, hogy nagyon sok mindent magamra veszek!
DORKA (aprócska, csilingelő, rövidített nevetés) Talán csak nem gyónni szeretnél! Nocsak, nocsak! Mit hallok!
MILÁN (türelmesen) Ha nem zavar! Te szerettél volna lefeküdni velem már a legelső randi után!
DORKA (nyugodtan, mégis gyilkosan, kihívóan) Mit akar ez jelenteni?!
MILÁN (testére néz) Még nyugodt vagyok! Csak rajtad múlik!
DORKA Na ne mondd!
MILÁN Igen! És megkérlek, hogy kérj bocsánatot a bennem létező gyerektől, amiért – őszintén megmondom -, ennyire mérhetetlenül… megbántottál!
DORKA Kérjek bocsánatot a gyerekes énedtől??? Hát ki a fene vagy te édes Uram?! Amióta csak találkoztunk más egyebet sem teszek mint hogy a nevedben kérek bocsánatot helyetted! Már megbocsáss! Nem fogok neked megalázkodni! Kérheted akármennyire szépen virágcsokorral, és bonbonnal, vagy anélkül!
MILÁN Mondd csak? Velem van bajod, vagy azzal a nővel, akivé mellettem alakítottad magadat?!
DORKA (lassan összehúzza szemeit; hunyorít egy jelentőset) Hát ez nagyon jó! Mondták már neked, hogy abszolúte hiteles vagy mé akkor is, amikor megpróbálsz komolynak látszani?!
MILÁN Tudod a világ hozza!
DORKA …De visszatérve a megkezdett beszélgetésünk elejére! Mit csinálnál, ha úgy döntenék, hogy új életet akarok kezdeni, és megpróbálnák normálisabban viselkedni?
MILÁN Bedugnálak valahova! A közös vagyontárgyakat, az ingóságokkal együtt eladnám, és megfelezném veled! Majd fognám magam és egy lakatlan szigetre költöznék, ahol életem hátralévő részében mormota, vagy elmélkedő remete lennék!
DORKA Tudod elkövettem azt az egyszerű hibát, hogy nemigen változom! Esküszöm, hogy még a szokottnál hangosabban sem szeretek beszélni, mindig csak motyogva, de leginkább suttogva közlöm, amit másokkal szeretnék! Mintha az Élet lassabban, tartalmasabban folyna rajtam keresztül… Az én életemben mintha nem lennének hegycsúcsok, csupán szakadékok, vagy hullámvölgyek! Kiegyensúlyzott vagyok az igaz, de miattad változtam meg!
MILÁN Nem tudhatom, hogy ez most különleges bók, vagy csupán jogos, faramuci sérelem!
DORKA (kis nevetés) Ez még szállóigének is elmenne! Nem gondolod? Ez lenne a mi kis mottónk! Azon gondolkoztam, ha egyszer netalán tönkre megyünk vajon kettőnk közül ki fogja feladni makacskodó ellenállását és áll ki kéregetni a Moszkva-térre?
MILÁN (vállat von, mint akinek mindegy) Megtesszük, amit tudunk! Nem igaz?!
DORKA (kis csenddel) Szóval nem lesz egyszerű paranoia! Viszont a szándékos habókos őrület már annál inkább kézenfekvő megoldás! Néha azon agyalok, hogy már az épelméjűség is kész pénzkidobás! Fölösleges kacat! Mennyire hasznos és hatékony lehetne sok esetben egy intravénás injekció, vagy valami kisebbfajta tabletta, ami segítene…
MILÁN (meglehetősen száraz, színtelen hangon) Mit szólnál, ha unalmadban kiugranál az ablakon, vagy elütetnéd magad egy eltévedt kocsival!
DORKA Te is tudod Drágám, ha már nagyon szerettem volna, akkor te ezt sosem tudtad volna meg! És különben is! Én teljes harmóniára és egyetemes békére vágyom!
MILÁN (kicsit meglepetten) Csak nem visszatértünk a hippi korszakba?!
DORKA Te is tudod, hogy én nem vagyok annyira notórius mániákus, mint egyes barátaid, akik úgy néznek ki, mint akiket éppen most szalajtottak az első csatornafedél alól!
MILÁN … De Édesem! Miért nem próbálsz egy kicsivel kedvesebb és talán megértőbb lenni! Nem olyan nehéz!
DORKA Mondod te! Nekem ma este nem elég a bagatell, szőnyeg alá söprés!
MILÁN Drágám! Ha ez megnyugtat téged! (fáradt beletörődöttséggel) Mi már annyira kiismertük magunkat, akár az ősellenségek, vagy a Bushido lovagjai! Az összes számító, ravaszkás rigolyánkat egymás hóbortjait is már mind ismerjük! Jó volna ha legalább a tébolyt távol tudnánk tartani még önmagunktól!
DORKA Szóval akkor csak ötven százalékban számíthatok terád!
MILÁN Arra számíthatsz, ha nem hagysz fel az állandó szoláriumozásoddal, hogy idő előtt megöregszel! Megfelel?!
DORKA Meg! (kissé szomorúan)
MILÁN (boldogan) Ebben nem is mertem kételkedni! (csöndesebben) Pszt! Figyelj csak! Mintha járkálna valaki a házunkban!
DORKA Jaj, már megint egy ostoba krimit néztél tegnap este?! (morcos)
MILÁN (megpillantja Mirandát, aki nem lép közelebb csak ácsorog) Szervusz szépségem! Éppen beszélgettünk Dorkámmal, hogy bizonyára kísértetek lehetne a házban, mert olyan furcsán recseg a padló!
MIRANDA (kissé feszélyezi az egész légkör, de megpróbál bátran viselkedni) Elnézéseteket kell kérnem, ha valaki gondot, vagy kellemetlenséget okoznék! Kérlek, Dorka ne haragudj…
DORKA (nem néz oda, játssza a meglepettet) De hát miért kellene haragudnom kicsikém?
MIRANDA Bocsánatot kell kérnem, hogy akik nem ismernének azok is mindig félreismernek, ha meglátnak, mert tudod azt mondják gyors az anyagcserém!
MILÁN Kedvesem! Szerintem nincsen rá semmi szükség, hogy mindketten eljátsszátok a sértődöttet!
DORKA A gyors anyagcserét még meg lehet könnyedén bocsátani, de a gyilkos hiúságot, már annál nehezebben! Viszont a szeretetből fakadó, gyilkos önzés már nehezebb tészta! Lehet, hogy csak azért vagyok ilyen, mert a környezet befolyásoló erővel bír! Ez csupán az én kis modorom, és nem a lelkem! Félreértés ne essék! (mindkettejükre bensőségesen ránéz)
MILÁN Édesem! Kérlek nem szükséges ilyesmi miatt feleslegesen idegesíteni saját magadat! Nem történt semmi!
DORKA Kicsit kimegyek a konditerembe! A keresne valaki éppen a szobabiciklit tekerem!

Kimegy. Rövid szünet.

MILÁN …Hát igen!
MIRANDA Sosem tudom, ha a legrégebbi barátnőmmel beszélek akkor nevessek, vagy csupán csak sírjak? (elmés szellemességgel) Szerintem az se lepné meg túlságosan, ha azt mondanám én húsz éves koromban már babáztam volna csupán nem volt megfelelő a felhozatal! (mint aki valamilyen kellemetlen ízt érez a szájában bájosan grimaszol)
MILÁN (kicsit szomorkásan, beletörődötten) Már megbocsáss, de szerintem túlságosan szigorú vagy önmagadhoz! Nem gondolod?!
MIRANDA Meglehet! Azt hiszem a neveltetésem, és a szüleim sosem elégedtek volna meg a középszerű teljesítményeimmel, és pasi ügyekben is pontosan a maximumot várták tőlem!
MILÁN Parancsolsz esetleg egy finom italt, vagy üdítőt?
MIRANDA Nem is tudom! Valósággal belehabarodtam a Sangriába! Nincs egy kis kellemes félszáraz fehér borotok? Legalább kicsit megtréfálom régi barátnőmet!
MILÁN (odamegy a sarokban lévő kisebb bárasztalkához; tölt két pohárba, de ő üdítőt iszik, mert nem bírja az alkoholt) Tényleg önmagaddal szemben is rendkívül szigorú vagy!
MIRANDA (segítőkészen elveszi a poharat) Te miért nem cserkésztél be, amikor még megtehetted volna?! (kíváncsian mered rá; vizsgálgatja)
MILÁN Honnan a fenéből tudjam?! (könnyelműen)
MIRANDA Az az érzésem, hogy titokban mintha még mindig égne szíved mélyén a rejtett láng! Nos? Kettőnk közül ki az igazán szigorú, és gyáva?!
MILÁN (nagyon könnyedén) Arra képtelen volnék! Az őszinte érzelmek úgy is mindent feleslegesen összekuszálnak!
MIRANDA Figyelj csak Drága! Jobbat mondok! Mi lenne, ha szépen, barátokként kiszállnál ebből a mostani kapcsolatból, vagy kerítenél egy jutányos áron dolgozó bérgyilkost, hogy elhallgatassa Dorkát!
MILÁN Szörnyűség minden szó, amit beszélsz! És ha már itt tartunk! (csípőre rakja a kezét, mint aki vallatásra készül) Te miért nem hódítottál meg?! Te miért nem küzdöttél értem?
MIRANDA Mert az igazi, és őszinte valódat akartam megismerni, mielőtt döntést hozok!
MILÁN Sikerült?
MIRANDA Amíg el nem váltok honnét tudhatnám, hogy még mindig igazán akarsz-e engem?! (hitetlenül)
MILÁN (kissé sértődötten) Hát… igen…
MIRANDA (erőltetett nevetéssel küszködik) El sem hiszem! Te még most is halálosan belém vagy esve! Ez annyira aranyos!
MILÁN Pardon! Elnézésedet kérem a további kellemetlenség miatt!
MIRANDA Jaj, édes mókuskám! Ne haragudj, de, ha megpróbállak elképzelni kék boxrealsóban, a szépen kidolgozott, méretes szerszámoddal, amint azon egyensúlyozol magadban, hogy hogyan ülj le a széken, hogy össze ne lapítsd a tojásaidat! Milánka a mindig megbízható, és szolgálatkész lovagocska!
MILÁN Ha ebben a percben szenvedélyesen megcsókolnálak nem mondhatnád, hogy a vak szenvedély tört fel belőlem!
MIRANDA Azért drágám ne felejtsd el kérlek, hogy te még mindig nős vagy! Ráadásul sikerült pont az iskola szépét elvenned, akitől már régebben a sírva menekültek áldozatai!
MILÁN Miért ne kerestél a gimi után? Csak azt ne mondd, hogy rengeteg sok munkád volt!
MIRANDA Ez így igaz! Tudod kis mackóm! Tényleg nagyon sok dolgom volt! Egyszerűen nem értem rá, hogy tisztességes magánéletem legyen! Mindig űzött valami benső, fejlődés! Valami megmagyarázhatatlan, rejtett feladat, hogy többre törekedhessek, mint aki kialakulhatott!
MILÁN Igen, néha én is így érzem magamat!
MIRANDA …És mondd csak? Hol bukkantál rá a kis üdvöskédre? A legújabb bolhapiacon?! (gúnyos, ironikus)
MILÁN Nem a bazárban vettem, amikor Isztambulban jártam! (szellemesen) De komolyra fordítva a szót! Nem is tudom! (megcsóválja a fejét, mint aki gondolkodik) Tudod ökörségnek hangzik, de megtetszett benne valami!
MIRANDA Gondolom nem a szellemi képességei miattad vetted feleségül!
MILÁN Hát… ö… ö… minden (kicsit védekezően, bizonytalanul) Tudod jó barátok lettünk, amíg nem köszöntött ránk az anyagi haszon! Mintha az embert csupa felszínes emberek gyülekezete venné körbe, akik mindig akarnak tőle valamit, amit nem kaphatnak meg! Értesz engem?!
MIRANDA Jaj, ne is mondd! Tudod én teljesen ki voltam éhezve az izmos, kockahasú pasikra! És most meg azon kapom magam, hogy az izomagyú hapsik fiatalabb csibéket kóstálnak nálam! Pedig szerintem egy harmincas nő még élete virágjában van! Sőt! (egzotikusan, és roppant vonzón megigazítja a melltartóját)
MILÁN Remélem nincsen semmi baj! (mintha segíteni akarna, aztán az utolsó pillanatban mégis csak meggondolja magát)
MIRANDA Jaj, de édes pofa vagy! Én mindig tudtam, hogy igazi, tapintatos úriember! Mégis? Megkérdezhetem, hogy mi volt a közös bennetek?
MILÁN (szelíden, engedékenyen) Kérlek Életem!
MIRANDA Tulajdonképpen mi közöd van neked a legeslegjobb barátodhoz? Azon véletlenségeken kívül, hogy te még mindig belém vagy habarodva, és szerintem a te Dorkád is összefeküdt már a fél várossal! Azért ez sem lehetett valami hu de nagy dicsőség! Mintha folyamatosan rád jött volna a kangörcs!
MILÁN (jócskán beharapja az ajkát, mint aki nagyon meglepődött) Bocsáss meg, de szerintem a magánélete mindenkinek csak saját magára tartozik!
MIRANDA Szegény, kis butuska kislány! A kis kollegénezett, ajakos hal cicababa! Azt a forró, és különlegesen egzotikusra sikeredett augusztust! (kicsit keményebben) Az lett volna a Playboy dicsőség! Mennyi farkak! A sok résztvevő közül! Te mondd csak? Hogy tudtad annyi Szépség közül eldönteni, hogy kik az egyformák, és kik a valóban különlegesek!
(kicsit nyugodtabban) Persze te csupán egyszer vesztetted el a fejed, és kóstoltad meg a mézesbödönszerű mellek finom halmait! A legbizalmasabb helyekről vannak infóim, hogy te, és a te derék cimborád kisebbfajta vadászmustrát tartottatok a hölgyek hálószobáiban! Gondolom előszeretettel választottatok extrém helyszíneket; egy mosógép tetejét, vagy egy liftet!
MILÁN (most még nyugodtan) Légy szíves fogd be a szád!
MIRANDA (feláll; erotikus kecsességgel szembenéz Milánnal) Fogtam! (leül) És mesélj csak? Hogy hívták őket?
MILÁN (kissé meggyötörten) Már nem emlékszem!
MIRANDA (könnyedén vállat von) Nos! Ez igazán nem az én gondom! Hol marad már annyi ideig az a nő?! (kicsit fesztelenebbül) Mondd csak? Megtornáztattad az összes kivillanó medencecsontot?
MILÁN (mint aki megkönnyebbül) Hát persze! Tudod a hölgyies test az Anyatermészet utánozhatatlan csodája!
MIRANDA (kedvesen) És ettől kicsit izgatott vagy?
MILÁN (jelentősen ránéz egy pillanatra) Nem zárkózom el a kellemes meglepetésektől!
MIRANDA Az a te bajod mucus, hogy senkid sincs, akivel egy hullámhosszon tudnál rezegni! Egyszerre csak rád tör a félelem, és nem tudod, hogy miért!
MILÁN (kissé meghökkenve) Miért?!
MIRANDA (szünet, már kacéran mosolyogva) Nekem így is jó! Kíváncsi vagy ugye, hogy mit tudok?! Legutóbb is egy ultra dögös, csupaizom Titánnal akadtam össze! Képzeld csak! A seggfej fehérneműt akart venni a honaljáig érő, pöttömpandúr barátnőjének! Aztán persze egyből rajtam kezdte legeltetni a szemét!
MILÁN (nem viszi túlzásba az érdeklődést) Hogy volt?
MIRANDA Oh! (tettetve a meglepetést) Semmi, tényleg semmi! Úgy tettem magamban, mintha egyre jobban fölizgatnának a dagadó izmok tornáztatása és a villantós kockahasak látványa, aztán… végül nőies dolgaim megint rámjöttek!
MILÁN (mellette áll; lenéz rá) Most jó?!
MIRANDA (felemeli mind a két kezét, mintha kézcsókra emelné; aztán hívogatná Milánt) Kaphatnék tőled egy kis úriemberes kényeztetést? (kuncogva kacsint)
MILÁN (kicsit hátráló állást vesz föl; mint aki szabályosan védekezik) Mikor lesz ennek az egésznek… vége egyszer? Vagy most már mindig kísérteni fog?!
MIRANDA (könnyedén, tréfás kedvvel) Hogy te milyen vicces, nagyra nőtt fiúcska vagy! Nézzenek oda, mint aki mindjárt elsírja magát, csak mert egy valódi nővel találkozott! (bizalmasan odasúgja feléje) Azért őszintén remélem, hogy szexuális téren legalább fel lettél világosítva! Ugye?!
MILÁN (kissé elpirulva, felháborodottan) Na, de kérlek! Micsoda beszéd ez?! Hogy mondhat ilyet egy egzotikus szépségű nő, aki úgy bánt világ életében másokkal, hogy játszott velük?!
MIRANDA Nem is tudhatod édes mucikám, hogy még mire nem vagyok képes, hogy minden téren kielégítsenek! De tréfát félretéve! Emlékszel még arra a bimbódzó, hamvas nyárra, amikor elvitted a te beképzelt hisztis tyúkocskádat Görögorzságba, hogy együtt aszalódhassatok a napon? Akkor annyira megviselt a tudat, hogy ennek a szemétláda kis lotyónak tartogattad férfiasságodat, hogy valósággal majdnem kikészültem tőle!
MILÁN Ez csak azért mondod, mert még nem ismerheted Dorkát úgy, ahogyan én!
MIRANDA Oh! (tetetett meglepődéssel) Én tudok róla! Nagyon is! Neked szerelemre lenne szükséged, ami a Mindenséget bejárja, és felkorbácsolja a szíveket, nem egy folyamatosan a hírnévbe kapaszkodó, olcsó nőcike kegyeire! (megvetően legyint)
MILÁN (szomorúan, reménytelenül) Aki egyszer elbukott…
MIRANDA Látod-látod! Egyre inkább úgy viselkedsz, mint egy állat! A fogadat vicsorítanád, és mindenkit elmarnál magad mellől, aki nem hajlandó megérteni habókos, különc természetedet!
MILÁN Tessék! (ruháját ketté veszi; mellkasát mutatja a hölgynek, mint aki elkiáltana: ,,Ide lőjetek!” ) Mit akarsz hallani?! Hogy vannak napok, amikor legszívesebben azonnal öngyilkos lennék, mert az egész felszínes világ gusztustalan flegmaságát nem bírom elviselni?!
MIRANDA Persze most valószínűleg annak kellett volna következnie, hogy milyen rossz vagyok, hogy azért jöttem ide, mert feltett szándékaim lennének veled!
MILÁN (kicsit zavartan) Bocsáss meg, ha nem értem, hogy mire gondolsz? (széttárja a kezeit tanácstalanul)
MIRANDA (nagyon vonzón, szexisen arra készül, hogy vadító, nyárias koktélruháján bepillantást engedjen melltartójába; aztán hirtelen meggondolja magát) Csak nem elpirultál te Drága cukorfalat? Jaj, ez annyira aranyos! (homlokon puszilja)
MILÁN (megpróbál tartozkodni) Drága! Ne haragudj, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy hol vagyunk, és hogy kik vagyunk! (óvatos gyöngédséggel lefejti a hölgy csimpaszkodó karjait magáról; hátrál néhány lépést)
MIRANDA (visszateszi melltartóját, és megigazítja ruháját) Hát… nem bánom! (huncuttul, csalafintán elmosolyodik) Imádom azt, hogy nálad mindig kéznél van néhány bölcs mondás! Engem nagyon beindítottál…
MILÁN De aztán eltávolodtál, és megálltál!
MIRANDA Csak amikor megértettem… (Dorka csendesen bejön, csaknem lopakodva, egyikük sem veszi észre) Tudod kicsit mindig is makacs, és önfejű nő voltam, talán még a szex terén is! Engem mindig feszélyezett azoknak az idióta bugrisoknak a társasága, akik megjátszák magukat, hogy mások akarnak lenni, mint akik! No, és ez az egészségtelen túlzottan egészségmániás popkultura! Mintha mindenhonnan egyedül csak az ordítana az emberre, ha nem vagy elég sportos, nagyon szexi, és izmos akkor már esélyed sem lehet! Kész káosz az egész!
MILÁN De azért ugye… jól érzed magad? (mint aki megpróbálja csitítani)
MIRANDA Micsoda kérdés! (könnyedén legyint) Ha veled lehetek mindig kicserélődöm, és feltöltődök!
MILÁN Tudod hajlamos vagyok mindent agyonaggodalmaskodni! (enyhén ropogtatni kezdi ujjperceit)
MIRANDA Drágám! Neked azért mégis van egyfajta… csöndes humorérzéked!
MILÁN Kérlek, Miranda…
MIRANDA Pedig én csak jobban tudom egy kívülálló szemével, mint te!
DORKA (nyugodt, kihívó, feszes mosollyal belép; nem vesz tudomást Mirandáról) Megérdemelnétek, hogy mindkettőtöket kiadósan tönkretegyellek! Akkor nem lennének ilyenek mit Miranda, meg tudom is én hány nőcskéd volt már én előttem!
MIRANDA (csúfolkodva) De én nem akármilyen könnyűvérű nőcske vagyok kicsi cicám!
MILÁN Legfeljebb, ha egyetlenszer randiztam életemben! Te pedig azonnal elrontod az egész kellemes hangulatot! (Dorkához fordulva)
DORKA (amennyire filigrán, és kicsi épp akkora szenvedély szorult belé) EZT NEM TŰRÖM! NEM TŰRLEK! (kicsivel halkabban, de még mindig feszülten) Egy csöppet se bánnám, ha végleg el tudnék tőled egyszer s mindenkorra válni, és aztán az új kis libáddal egymás idegeire mennétek! Egyszer legalább nekem is megmutathatnád végre, hogy férfi vagy a talpadon! Ne teketóriázz annyira sokat!
MILÁN Dorka! Ez gonosz dolog volt…
DORKA Én csak ezt nem bírom! Ezt az egész kamuzást, hogy mennyire jól kijövünk! Hogy annyira beléd van esve minden csaj, te pedig egyedül csak hozzám ragaszkodsz!
MIRANDA (lustán, de bosszúsan) A kedves párod, életed nagy szerelme ezzel bizonyára a saját önző nimfómániájára gondolt; az ilyen menstruációs gondokkal ám nagyon nehéz együtt élni!
MILÁN (Dorkához kérlelve) Miranda egy elbűvölően segítőkész hölgy, és nagyon figyelmes tud lenni a barátaival is, ha akar!
MIRANDA (kislányosan, de nem gyerekesen) Csak a nagyon közeli barátaimmal vagyok figyelmes! Az igaz és őszinte barátaimért mindenki nagyon jól tudja, hogy a tűzbe tenném a kezemet! Sajnos a valós élet bebizonyította, hogy kevesen maradtak! (szúrós szemmel Dorkára tekint)
DORKA Barátokat könnyebb szerezni, mint gondolnád! Megtartani a nehezebb őket!
MIRANDA …Milyen alattomos dolog az, ha az ember kissé súlyosabb, mint a társadalmi norma, és nem is annyira vonzó, mint mondjuk ,,egyesek” hogy például egy szalagavatón meg kell szégyeníteni, és a sárgaföldig le kell alázni?!
DORKA Még hogy? Kikérem magamnak!
MIRANDA Jaj, tudod mit! Itt fejezzük be, és hagyjuk abba, amíg jókedvemben vagyok, mert hirtelen el tudom ám veszíteni a türelmemet! Milán? (kis szünet) Na? (szünet) Még hogy kikéred magadnak! Mi az Drágám? Hát te megkukultál?! Itt se vagy? (becézőn, kedvesen) Jó! (Megint Dorkához) Rendben van kedves barátnőm! Nálad a pont! Mostantól fogva én is meg fogom válogatni a barátaimat! Így már megfelelő lesz?! És akkor mi van? Nem akkora ügy, mint az egész diáksereg előtt meztelen didkókkal flangálni, miközben veszettül sír az ember!
DORKA (Egyetlen pillanatra meglepetten ránéz, mint aki felimert valamilyen helyzetet, ezután nem vesz tudomást Miranda jelenlétéről, Milán folyamatosan egyre zavartan, feszengve viselkedik, mert ő pontosan tudja milyen háborús rivalizálás folyik a két nő között) Drágám, azt gondolom nagyon el leszel keseredve – Melinda hazajön.
MIRANDA (rövidke, kicsit csicsergő nevetés) Erre gondoltam kedveském!
MILÁN (meglepetten) Igen?
DORKA Otthagyja a mostani gorillaagyú pasiját, és ezentúl csak szürke kisegerekkel fog kezdeni!
MILÁN DE hát én meg azt gondoltam, hogy a lehet legtökéletesebb boldogságban élnek együtt azzal a hogy is hívják? Izompacsirtával!
DORKA Nem lehetsz ennyire mogyóróagyú életem! Ha Melinda tökéletesen boldog volna akkor minden nap ki lenne maradéktalanul elégítve a szexuális étvágya! Ezt neked nem kell szerintem különösebben ecsetelnem! Persze itt nyugodtan ellakhat, amíg nem talál magának önálló lakást!
MIRANDA Itt a pont! Szegény elkényeztetett anyuci kedvence! Csak nem hagyhatjuk, hogy a kőkemény padlón feküdjön! Állítólag az remekül kiegyenlíti a gerincbántalmakat!
DORKA (átmenetileg behúnnya a szemét, hogy ne kelljen tudomást vennie Mirandáról) Én sokszor jobb szeretném, ha egyedül volnék, és nem lenne itt senki más… aki fölösleges!
MIRANDA (határozott talpraesettséggel, de derűsen) Hiába drága kanárikám! Én úgy se fogok elmenni! Legalább is most még nem!
MILÁN …Hát mindenesetre őszintén remélem, hogy egy újabb esedékes Trójai háború majd nem éppen miattam fog kitörni!
DORKA (enyhén dorgáló hangnemben) Látod, életem! Ez így helyes! Ha annak idején tisztáztad volna a homályos nőügyeidet most szabadon vezethetne téged kemény szerszámod! (enyhe kuncogás)
MIRANDA (játsza a meglepettet) Ó! Nocsak, nocsak! Azt hittem, hogy ebben az ólban Milán az egyetlen valamirevaló bika!
DORKA Azzal a hogyishívjákkal biztosan lett is volna valami eredménye… Végül is előbb voltam ott neki, mint ,,egyesek” Habár úgy gondolom, hogy most már késő…
MIRANDA Én is nagyon szívesen megtettem volna érte mindent, de akkoriban nem lehettem annyira dögös, mint most! Nem is csoda, ha folyamatosan önbizalomhiánnyal küszködtem!
DORKA (hirtelen szembefordul Mirandával) Abbahagyod de rögtön!
MIRANDA (csípőre tett kézzel, kacér-csábosan) Igen?! Különben mi lesz?!
DORKA Úgy kikészítelek, hogy saját anyucid sem ismer majd rád!
MIRANDA Ó, hű de nagyon megijedtem! (még szilárdabban, és határozottan áll előtte)
DORKA Miért nem mész vissza még egy kicsit a konditerembe, hogy kockahassal, és bicepszekkel térhess vissza? Miért nem utazol el Balira, vagy a Fidzsi-szigetekre? Meglátogathatnád a fogyi klubokat az összes többi dundus pingvinnel együtt! Vagy miért nem habarodsz bele inkább egy kövér hájas macsóba? Vagy miért nem tűnsz már el az életünkből?

Latest posts by Tasi83 (see all)




  • Szólj hozzá!