Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

elhatározások

jegyzet

vásárolni
gyújtóst vágni
szőnyeget porolni
(kell egy új porszívó)
ágyneműt áthúzni
szennyest összeszedni
felmosni…

meggyőzni
ne sózzon agyon mindent
hordja a szemüvegét
ne ő kaszáljon a ház mögött

régen szerette a rendet
most
macskaszart találtam a tálaló alatt
pecsétes a blúza
ragacsosak a poharak
azt mondja szemüveg nélkül is lát
én meg játszom az agyam
leejt
elfelejt
mellétesz
és úgy hagy
kétségbeesetten ragaszkodik
törött ujjal metszi a barackfákat
hízott vagy öt kilót
de ezért már nem is szólok
így is felsérti minden

a nyarat még kivárom
legkésőbb télre
elhozom

( jaj
tíz éve mondjuk
mindig
ugyanezt
Anyám )

Latest posts by kosztolanyimara (see all)




  • 13 hozzászólás ehhez: elhatározások

    1. Nagyon is érthető állapot, fájdalmas helyzet. ( az ujjal, nem újjal szerintem)

      Viszont azt érzem, hogy kevés a szabadversbe kategorizálni ahhoz, hogy az legyen, valahogy kevés a költői eszköz, nincs elég alakzat, szókép, ritmus. Lehet, hogy csak az lenne a kifejezőeszköz, hogy ennyire szikár, de a téma kínálná a lehetőségeket.

    2. Veled érzek. Áronnak igaza van, de tökéletesen megértem, hogy ebben a helyzetben nem akartál mást, csak egy “jegyzetet”. Kiírni magadból. Talán ez az első lépés, és lehet, hogy a következő megszólalás már kínálja a költői eszközöket is.
      (néha muszáj ennyire kegyetlenül csupasznak lenni, minden téren)

      ölelésem
      C*

      • Köszönöm ezt az ajándékot Ribizli -Évi! 🙂 Mindig is ez volt a célom, és azt szeretném, ha ez így is maradna. Nem kell mindig egyetérteni, lehetnek viták, de csakis szeretet-alapon. A bölcsesség pislákolása 🙂 sajnos már korkövetkezmény. Igyekszem tanulni a régen elkövetett hibáimból.
        ölelésem 🙂
        C*

    3. Azt hiszem ez az a jegyzet, amit a legtöbb ember hasonlóan megírhatna…ha tudna írni. És pontosan az emberi közelsége miatt érint meg mindenkit. Elidőzök itt többedszerre is, mert ismerős, olyan egyszerűen ismerős, hogy csak olvasgatom és gondolkodom…igen, valahogy így van ez mindig az életben.

    4. Átérzem a szavak súlyát, vagy súlytalanságát… Emlékeket hozott felszínre, minden éppen így volt nálunk is, szó szerint… Igen, az idő nyomokat hagy, olykor elképesztő nyomokat… Most még rácsodálkozunk, aztán majd magunkon is megtapasztaljuk… elkerülhetetlen…
      Jó volt itt lenni nálad, Mara. Ölellek!

    5. Kedveseim!
      Gondolkodtam, hogy feltegyem e, mert nem is írtam még ilyet, vagy hasonlót, de reméltem, érezhető és nem megdöbbentő lesz .
      Most aztán jól meglepődtem, szóhoz se nagyon jutok. Ennyi közös sors, ennyi empátia , köszönöm!
      ölelésem, köszönetem, hálám,
      mara

    Szólj hozzá!