Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Lefűződés

A fények eltompultak. A feketére sorvadt cseresznye-szemek között megfonnyadtak a levelek. A fű állandóan ég, a tikkadt hőségben a szél keservesen liheg.

A lelkek láthatatlanná váltak. A biztonság elvesztette értelmét. Harag és düh szárad pitypangok torkában.

*

Minden pillantásod vers
érintésed dal:
hold-szinfóniába vezető
violin-csigalépcső

Orchidea ág lila cseppjében
ülsz velem
s neveted a csendet

*

Már minden bőrt lenyúzott rólam, nincs tenyérnyi hely, hol ne fájna. A mellkasom szaggatott vonalat karcol, s most levegő sincs.

Most csendet torpan a szél is.

Látod? Nézz rám! Az utolsó másodpercünk.

Mögöttem a mély, alattam a Halál-óceán. Minden sebem a szakadék szélére szivárog.

Én nem lélegzem, Neki adom a szívem. Nő a légnyomás, a hullámok visszafordulnak.

(Anyámra rontanak)

A világ elpusztul a talpam alatt. (Engem nem anya szült.) Az ég elektromos festékként pereg le magáról és megszűnnek a hangok.

Csak az Ő szíve dobog, s megfogod a kezemet.

Latest posts by Mona (see all)




  • 2 hozzászólás ehhez: Lefűződés

    Szólj hozzá!