Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Napló – Levél I.

… tudod, Kicsim,

csak ma, éppen ma kapott el a sírás miattad. Eddig is tudtam, hogy leszel, hittem abban, hogy jössz, hogy kacagást, örömet, boldogságot, virágos mezőket, napsütést, kék eget, csillagragyogást (ami jó csak létezik a Földön) varázsolsz majd a szívünkbe, de csak ma, a sokadik ultrahangos képedre nézve sírtam el magam először már itt, a célvonal előtt pár méterrel. Varázspálca intésre bizsereg az érzés, amire régóta várok.

Nem engedted sokáig, hogy igazán lássunk, és most is kizárólag a doktornéni ügyességének köszönhetően sikerült elkapni a másodperc ezredrésznyi pillanatát, amikor a kezeddel nem takartad el az édes kis pofidat. Gyönyörű vagy! Nem győzlek nézni, és beégetni magamba minden apró részletét ennek a képnek azért, hogy egész nap emlékezzek, milyen jó, hogy várhatunk rád.

Jó, ha tudod, hogy az Anyukád és az Apukád mindent megtettek érted, a legnagyobb reménytelenség idején is bíztak abban, Te majd kiválasztod magadnak Őket. Boldog lehetsz, mert szuper szüleid lesznek!
A többi családtagodról, dédikről, nagybácsikról, nagynénikről, unokatesókról is csupa jókat mondhatok, nagyon nagy szeretettel várnak rád. A legkeményebb férfi öntudatnak is elcsuklik a hangja, könnybe szökken a szeme, ha rólad van szó.
(Megjegyzem, jó látni, ahogy ellágyulnak, és ezért még jobban lehet szeretni őket)

Persze nem hagyhatom ki magunkat sem – a négy nagyszülődet –, akik percekben mérték, mérik az időt a nagy találkozásig, de biztos lehetsz abban, hogy ezt most tutira nem fogom kiszámolni, mert nincs nálam számológép! (Kis csibész, kinevetsz mi?!)
Terveket szövögetünk, hintákról, mászókákról beszélgetünk, homokozót, fakunyhót, Legolandot építünk gondolatban, és legszívesebben siettetnénk az időt, de tudományos-vajákos-lebeszélő (jó-jó, csak mosolyogj!) módszerekkel visszafogjuk magunkat, és a lehető legnagyobb türelemmel viseljük az utolsó napok vánszorgó minutáit.

Hiszem, hogy erős, egészséges és tehetséges leszel – családi hagyományokra, örökölt génállományra tekintettel –, meg makacs is, amit remélem az utolsó cseppjéig arra használsz majd, hogy minél jobb és szebb életet teremts magadnak, és mások javára, hogy hasznos, és igaz ember legyen belőled.

Eddig is tudtam, hogy a szeretet nem osztó, hanem szorzó tényező, ám álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire! Pedig a saját gyerekeimnél megtapasztaltam – s ez a mai napig csak gyarapszik irántuk –, de Te képes vagy ráduplázni erre is!
Jó érzés.

Köszi Kicsim!

Sok-sok szeretettel várunk a Családban!

Nammami

ppj
Budapest, 2015. 08. 28.

P Pálffy Julianna

Valamikor, még a múlt évezredben a pólyámba tehettek egy tollat, de csak nagyon későn vettem észre, hogy szúr valami. Először tiniként, majd hosszú időt kihagyva, tizenvalahány éve leltem rá, és azóta birkózom az írással, próbálom megtalálni a stílusomat, az egyéni hangomat.
Remélem a saját történeteim, verseim, meséim megkeresnek, és megengedik, hogy megírjam őket.

Hiszem, és vallom, hogy:

'... itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén' - (Fodor Ákos)
*
'Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel' - (Robert Capa)
*
'És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja mások énekét is szépnek.
(Babits Mihály)

Latest posts by P Pálffy Julianna (see all)




  • 4 hozzászólás ehhez: Napló – Levél I.

    1. Olvastam ám, de kegyetlen időszak volt (akkor is) nálunk, így nem nagyon tudtam azonosulni a szeretettől szikrázó soraiddal. Ettől meg még nagyobb lelkifurdim volt.
      Már nyugodtabb vagyok, de nem biztos, hogy képesek leszünk ezt egyszer…mégegyszer…

      Ölellek Nammami!

      • Majd egyszer leülünk, és jól kibeszéljük. Ne legyen lelkifuri, az eredmény 🙂 <3 eléréséhez 3 év kellett. Kemény, nagyon kemény három év. A többit szóban.

        ölellek Kicsi! 🙂
        TA

    Szólj hozzá!