Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Napló – Levél III.

Mosoly(g) ok

Először is toleránsabb lettem…, meg kritikusabb. Mert miért lenne egyszerűbb, ha egyszer bonyolíthatom? A legnagyobb változásról nem is beszélve!

Türelemanyó vagyok. Én!
Igen, igen. Maga a megtestesült türelem. (mosolyog) Példákkal tudom bizonyítani, hogy így van. Profitál belőle a postáskisasszony a pult mögött, mert kedvesen utasítom vissza a plusz szolgáltatást, nem kérek kaparós sorsjegyet, nem akarok semmiféle biztosítást, profitál belőle a pénztáros hölgy a boltban, mert mosolyogva fogadom a morcos hangulatát, és addig nem nyugszom, amíg nem viszonozza, és ehhez elég egy figyelmes megjegyzés a gyors munkájára, profitál belőle a bunkócska terepjárós, aki lenézően áll mellém a pirosnál, aki alig várja, hogy letoljon, és megmutassa mi az a gyorsulás, ezért hagyom kilőni, és szép nyugiban folytatom az utam tovább, szám szélén a türelmesek, elégedettek mosolyával. És naná, profitál belőle a családom, mert nem pörgök állandóan, legfeljebb unokához való indulás előtt két órával, de ez még kibírható, főleg, ha nincsenek itthon, és nem kell asszisztálni a – „Mi az amit vinnem kell? Mit is felejtettem el még? Merre leledzik a szemüvegem? ” kérdések azonnali megoldásában. Utóbbi egyébként is kapitális probléma, mert soha nem ott van, ahol lennie kell. Fogalmam sincs mikor alakultam át, de nagyon csípem ezt a türelmesebb énemet. Nem tolom az időt, hanem húzom.

Még egy perc, még egy hét, még egy kicsit maradjon picuri, hogy felvehessem, és dajkálhassam!

Tegnap, a hasfájás után elaludtál az ölemben. Visszarepítettél tizenéveket, és nekem pillangók röpködtek a gyomromban. Vagy a szívemben. (mosolyog) Ugyanúgy, amikor az anyukádat, vagy a nagybátyádat tartottam a karomban. Az a boldog, csiklandozó érzés, amire a legszebb szó használatos. Szeretet. Meleg, odaadó, feltétel nélküli, csodálatos, megfoghatatlan. Nem érdemes ragozni, mert mindenkinél más, és másképpen érezteti, vagy érzi. Nekem napfény és levegő, meg víz, meg fák, meg minden ami éltető elemem lehet. Számolom a perceket, mert a nélküled-idő fényévekkel hosszabb, mint a veled-idő.

Ez kérem a nagymamik végzete. Vállalom. Tiszta szívvel, és mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül. Persze egyik részről könnyű dolgom van, mert olyan anyukát neveltem fel, aki az első pillanattól kezdve erre született. De azért néha nagyon tudnám bírni, ha egy kicsit ügyetlenebb lenne a gyerekem, de nem! Mintha mindig ezt csinálta volna! A szívem mélyén, és azon kívül is nagyon büszke vagyok rá, a legnehezebb feladat, hogy türtőztessem magam, ha róla beszélek. Nem olyan egyszerű ám!

(Kis kitérő a témához.
Amíg a sok fájdalom, és várakozás töltötte ki a napjainkat
rengeteg részvétet, kedves, biztató megjegyzést, figyelmet kaptunk,
de a boldogság, az öröm – olyanoktól is, akik átélték ugyanezt – ma már más
felhanggal bír. Szinte tapintható a változás, és halványlila gőzöm sincs,
hogyan, mikor, miért? Talán vannak miértek amikre nem is kapunk választ,
és lehet, hogy nem is kellenek azok a válaszok.
(felfogó képességünk családilag rémesen gyenge lábakon áll, ha az
irigységről van szó, és ezen adottság hiányát nem is kívánjuk bepótolni)
Ennek okán visszafogom magam. Mint most is. (mosolyog)
Kitérő bezár.)

Macifül, Bumbi, Prücsök, …, sorolhatnám hosszasan az unokám jelenlegi beceneveit a saját, gyönyörű neve mellett, mert a família összes tagja feladatának, kényszernek (mosolyog) érzi, hogy legalább egyet ő maga adjon, adhasson. Nálunk megszokott dolog, az anyukájának is van…, khmm, minimum egy tucat. (megint mosolyog)

Postáskisasszonyok, pénztárosok, terepjárósok boldoggá tétele után megérkezem, és azon drukkolok, hogy Őhercegsége ébren várjon, mert a gagyarászást kísérő babamosolyok gyógyszertani hatása EKG készülékkel is mérhető lenne rajtam. Szerintem kísérletekkel bizonyítható, hogy egyenes arányban csökken a szív-, és érrendszeri betegségek száma az unokák látványával.
Nem fogtam hozzá e tétel tudományos témában való publikálásához, de meggyőződésem, hogy milliókat kereshetnék vele. (bocs, de mosolyog) Bár nagyon is elképzelhető, hogy több kísérleti alannyal (ismét mosolyog) nagyobb eredményt tudnék felmutatni, szóval várnom kell egy kicsit még erre.

Remélem, nem sokáig.
(nagyon mosolyog)

ppj
2015

P Pálffy Julianna

Valamikor, még a múlt évezredben a pólyámba tehettek egy tollat, de csak nagyon későn vettem észre, hogy szúr valami. Először tiniként, majd hosszú időt kihagyva, tizenvalahány éve leltem rá, és azóta birkózom az írással, próbálom megtalálni a stílusomat, az egyéni hangomat.
Remélem a saját történeteim, verseim, meséim megkeresnek, és megengedik, hogy megírjam őket.

Hiszem, és vallom, hogy:

'... itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén' - (Fodor Ákos)
*
'Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel' - (Robert Capa)
*
'És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja mások énekét is szépnek.
(Babits Mihály)

Latest posts by P Pálffy Julianna (see all)




  • Szólj hozzá!