Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Napló – Levél IV.

Családi vasárnap

Minden percét élvezem. Régen volt érzések tülekednek, versengenek bennem, szorítják a torkom, miközben azon gyúrok, hogy ne pityeregjem el magam. Mert képes vagyok órákig nézni azokat a seprűnyi szempillákat is (csajok, előre szólok, hogy végetek van!), amíg alszik.
Már beszélgetünk a legédesebb babanyelven, én mórikálok, Őhercegsége pedig megpróbál utánozni. Ebből aztán jó kis nevetések, kuncogások lesznek, és persze üveghang sikítások, mert rájött a drága, hogy ez a saját hangja, és nagyon élvezi. Naná! Anya és a nagyi kettőse a legjobb hallgatóság, de Apa fülén még állítani kell, a sikítófrekvencia nem kompatibilis a hallójáratával. Mi nők tudjuk, hogy ez is csak idő kérdése.
Anya Istennő! Ezt a legkritikusabb helyzetekben rávetett pillantásokkal el is lehet érni, és Anya szíve lágyul. Mert tiszta pasiból van! Persze! Kék szemek, mosolygó, kissé félrehúzott száj, és omolnak a falak! Á! Dehogy érdekes, hogy a harmadik pelust kell cserélni! Mi az Anyának!? Rabszolga I. II. III… sokadik. Hozzátenném, hogy ez saját választással, önakaratból választott rabszolgaság. Játék a játékban, miközben rengeteget tanul a kis pupák, s nem veszi észre, hogy a szerva nálunk van. Hmm!? Biztos, hogy jól gondolom?

(Nagyi! Csak nem képzeled, hogy én nem tudom, mire megy ki a meccs? Ti alig várjátok, hogy produkáljak valamit, nekem pedig semmibe nem kerül. Vannak leütéseim, és néha bejön egy-egy ász is! Azért azt meg kell hagyni, Anya valóban egy igazi Istennő, mert a pocifájásaimat professzionális simizéssel képes volt enyhíteni. Sőt! Már nem szenvedek tőlük.
Továbbá egyenesen nevetésre késztet, ha belebújtok a nyakamba, és pihe-puha puszikat adtok. Apropó! Ez később is így megy? Mert nagyfiú koromban már cikis lenne, remélem, tudjátok!
Sikítok is? Na jó, elképzelhető, hogy a baritonom még nem tökéletes, de muszáj kipróbálnom, hogy milyen reakciót vált ki egy-két, nem éppen harmonikusan egybeszőtt hang. Példák sokasága mutatja, hogy nem haladok rossz úton. Apát meg simán leveszem a lábáról fürdetésnél. Szerinted melyikünk élvezi jobban?)

Nem tudom, melyikük élvezi jobban az esti fürdetést, de Oscar-díjas a műsor. Vígjáték kategória győztese lehetne, Stan és Pan elbújhatnának mögöttük. Apa és Anya kb. annyi vizet kap, mint a gyerek, csak a kicsi bent ül a kádban. Jól elfárad, keze-lába motolla, és az öltöztetés tortúrája után, mire az utolsó csepp nedű is lefolyik a torkán, már csak Anya altatója hiányzik a teljes szundihoz. Anya minden este dúdol, énekel. Hálából megkapja a legszebb pillantást, és álommosolyt. A rendszer bevált, pinduri Őhercegsége hetek óta átalussza az éjszakát. Este nyolctól reggel ötig. Néha beficcen egy-egy hajnali három órás nyif-nyaf, de simivel és pár korty vízzel áthidalható a maradék idő a reggeli etetésig.
Újabban, nem hercegi viselkedéshez méltón, napjában többször is felhívja az éppen szolgálatban lévő rabszolga figyelmét arra a tényre, hogy az ökle teljes egészében nem fér a szájába, ezért hangos nemtetszéssel adja tudtunkra, kér valami pótszert. Hiába, nem lesz olyan szerencséje, hogy a fogai a nagykönyvben leírtak szerint, kicsit később bújjanak ki!

A minap megtörtént a nagy bemutatkozás is, gyerek és kutya kölcsönösen érdeklődtek egymás iránt. Az eb, ahogy rendes házőrzőnek illik, mindenre vigyáz. A kertben leesett cumira is. Szépen begyűjtötte, és megérezve, hogy ez valami nagyon fontos dolog lehet, szépen letette a küszöb elé. Amikor nevezett tárgy hiányát észrevettük, Őhercegsége kérésére keresni kezdtük módfelett izgatott állapotban, mert a szájba begyűrt öklök egyik legjobb helyettesítője nélkül kissé nehezebb lett volna a nyugtatás. Néhány vakkantgatás, és a bejárati ajtó festékrétegére való krikszkrakszok rajzolása után – melyet meglehetősen ismerős hang kísér –, a cumi a lábunk előtt hevert, épségben. Mintha meg sem érintette volna, úgy tette le szívünk emberbaráti csücske. Természetesen nem maradt el a megérdemelt jutalom.

(Nagyi! Nagyon kedvelem azt a szőrös valamit! Rendes volt tőle, hogy megtalálta a cumimat, szerintem tudta, hogy az enyém, és azért hozta vissza! Ha nagy leszek, akkor majd egész nap együtt lógok vele kint az udvaron, és én is úgy fogom szeretni, ahogy ti!
De most álmos vagyok, nem baj, ha bebólintok kicsit?)

Elaludt. Anya elringatta. Seprűnyi szempillái alatt biztosan valami szépet álmodik, mert picurka, cakkos szája szélén megjelenik egy apró mosoly…

ppj
2016

P Pálffy Julianna

Valamikor, még a múlt évezredben a pólyámba tehettek egy tollat, de csak nagyon későn vettem észre, hogy szúr valami. Először tiniként, majd hosszú időt kihagyva, tizenvalahány éve leltem rá, és azóta birkózom az írással, próbálom megtalálni a stílusomat, az egyéni hangomat.
Remélem a saját történeteim, verseim, meséim megkeresnek, és megengedik, hogy megírjam őket.

Hiszem, és vallom, hogy:

'... itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén' - (Fodor Ákos)
*
'Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel' - (Robert Capa)
*
'És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja mások énekét is szépnek.
(Babits Mihály)

Latest posts by P Pálffy Julianna (see all)




  • 8 hozzászólás ehhez: Napló – Levél IV.

      • Köszönöm! Nagyon remélem, hogy megkaphatja a boldog, és gondtalan gyerekkor örömét!
        Kimondhatatlanul sokat jelent, elképzelni sem tudtam, hogy ennyire “szerelmes” 😀 lehetek még!

        ölelésem
        Juli

      • Nemsokára! Csak visszatartom magam :D, hogy ne “öt percenként tegyek fel egy képet” c. nagymama legyek! 😀
        Most költözünk, így nagyon kevés az időm, de nyár elejére mindenki a helyén lesz! 🙂 Akkor nekifogok és írok, írok, írok, mert szétdurran bennem a mondandó. (meg egyébként sem bírok 40 fokban kint flangálni 😀 )
        ölellek Marám
        Juli

      • Drága Idám, köszönöm! 🙂 Igen, a pasi teljes pasiból van, és van már olyan huncut, hogy pontosan tudja milyen nézéssel lehet tócsává olvasztani a nagyit. 😀
        Írom, persze, mert szeretném, ha majd ez is emlék lenne neki, és remélem majd jönnek a mesék is!
        ölelésem
        Julianna

    Szólj hozzá!