Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Petőfi naplójából

Petőfi naplójából:

„…Most menjünk egy censorhoz, és vele írassuk alá a proclamatiót és a Nemzeti dalt! kiáltott valaki.
– Censorhoz nem megyünk, feleltem, nem ismerünk többé censort, el egyenesen a nyomdába!
Mingyárt beleegyeztek és követtek.
Landerer nyomdája legközelebb volt hozzánk, oda mentünk. Jókait, Vasvárit, Vidacsot és engem neveztek ki küldötteknek, hogy a sajtót lefoglaljuk. Mi megtettük azt a nép nevében, s a tizenkét pontot és a nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték…”

..VOLNA, ha Landerer nem jajgatott volna kezeit tördelve:
– Jaj, Sándor úr, nagy baj van!
– No, hát mi lenne az? Fél tán kegyelmed kinyomatni ezt a rebellis irományt?
– Nem arról van szó… A császári biztos tegnap este felpakoltatta egy társzekérre az összes ólombetűt – pontosabban az összes magánhangzót, mert az összes betűt nem bírta volna el a szekér -, és már indultak is Bécs felé.
– Hű, az áldóját, ez tényleg nagy baj! Semennyi magánhangzó nem maradt?
– Sajnos nem – válaszolta letörten Landerer.
Ekkor azonban egy inas rohant elő lelkendezve a hátsó kis raktárból.
– Landerer úr, Landerer úr! Találtam egy rekesznyi magánhangzót!
– Akkor meg vagyunk mentve! – kiáltottam fel.
Landerer rápillantott a rekesz tartalmára:
– De hát ez csupa E betű! Csupa nagy és kis E betű! Ezekkel nem lehet…
„Ezekkel nem lehet…” – csengett a fülemben. Biztos, hogy nem lehet?? …Vajon mely nyelv merne – a magyaron kívül…?!
– Landerer uram, papírt, ceruzát gyorsan!
Nekiláttam tehát. Harmadfél óra múlva ezt adtam Landerer kezébe, aki azon nyomban a leggyorsabb kezű szedőjének adta át:

Nemzetem verse
.

Keljetek fel, gyertek velem!
E percben kell cselekednem!
Rekesszenek be esetleg?
Ez kell nektek?! Feleljetek!
Nemzetem szent fejedelme,
Megteszem,
Megteszem: e nemes tettet
Szervezem!

.
Fegyenc jelmezem leteszem,
Fenyegetett lett kezdetem,
Mely szertelen szerethetett,
Temetetlen nem lel enyhet.
Embereknek szent szelleme,
Megteszem,
Megteszem, de gyertek velem
Lelkesen!

.
Jellemtelen gyenge ember,
Berezel, mert veszne menten
Legbecsesebb ennek: feje
Bezzeg nem becses nemzete.
Egek kegyes fejedelme,
Megteszem,
Megteszem, mert egyre szenved
Nemzetem!

.
Fegyenc jel – nem edzett penge,
Ezen fegyver szebb kezedbe’,
Levetettem fegyenc jelem!
Jer, feledett fegyver, velem!
Emberlelkek segedelme,
Megteszem,
Megteszem: kell nemzetemnek,
S kell nekem!

.
Nemzet neve szebb lesz egyre,
Terjed ezer esztendeje
Beste ellenfelek szennye
Egyszerre lesz elseperve!
Rettegett, szent ereje e
Nemzetnek,
Megtennem e lehetetlent
Engedd meg!

.
Elszenderedettek kertje,
Gyermeked felkeres benne,
Elrebeg egy szentelt verset
Emlegetve neveteket.
Legfelkentebb szentek szentje
Megteszem,
Megteszem, de nem szenvedek
Vesztesen!
.
.

A régebben itt már megjelentetett eszperente nyelvre ferdített “Nemzeti dal”-t bővítettem egy hangyacsápnyival.
(Kovács Kavics Tibor)

Latest posts by Kovács Kavics Tibor (see all)




  • 4 hozzászólás ehhez: Petőfi naplójából

      • Ha apránként építgeti fel, bővítgeti az ember a “művet”, a szükséges türelem is megoszlik az időben… 🙂
        Köszönöm az türelmes (újra-)olvasást.

    Szólj hozzá!