A Kulai úton

Előttem kígyóztál,
jártam rajtad sokat…
a szíved dobogott ott a talpam alatt.
… Régen éreztem már
földed szívverését…
illatát is vágyom,
no meg a vetését…
Barátaim, a fák, társak voltak mindig,
hittem, hogy mellettem állnak mind a sírig,
jártam kapaszkodva
fel a fellegekbe,
barázdák illata repített mennyekbe…

Nincsenek meg a fák,
a vágy sem szít tüzet,
(talán már te sem vagy…)
– tavasz fakaszt rügyet? –
Porod nem lepi be többé a sarumat,
soha nem tárhatom ki ósdi kapumat,
vén kátyúidon sem ballaghatok végig,
imám sem hallik már
a csillagos égig…
Többé nem leshetem,
hogyan futsz előlem,
amikor sötét éj
borul a mezőre…
– eltakart előlem végleg, mindörökre! –

Kőműves Ida
Kőműves Ida legutóbbi művei (összes megtekintése)



19 hozzászólás “A Kulai úton

  1. kosztolanyimara írta:

    Idám! Szívemet szaggatod.
    … a bogyiszlói földutak jutottak eszembe. Néha gondolok rá, jó lenne arra kerülni egyet, de aztán elhessegetem,. maradok az aszfalton. Semmi sem lenne olyan mint régen, csak a szívemet fájdítanám.
    Szépet írtál most is, nagyon szépet.
    ölellek,
    mara

    • Kőműves Ida írta:

      Igazad van Mara, semmi sem olyan, mint egykoron, már mi magunk sem vagyunk ugyanazok… Azért, ha még meg van a bogyiszlói út, látogasd csak meg, talán utána kevésbé fog fájni.
      Köszönöm a látogatásod, és a szavakat, amiket itt hagytál nekem.
      Ölellek!

    • Kőműves Ida írta:

      Igen, talán a kor teszi, hogy egyre gyakrabban látogatok vissza a múltba. Aztán, ha szembesülök vele, hogy már semmi, de semmi sem maradt belőle, aztán még jobban fáj…
      Köszönöm, drága Julianna, kedves, biztató szavaid.
      Ölellek!

    • P Pálffy Julianna írta:

      Csak szólni szeretnék, hogy a versed hatására visszamentem megnézni a házat, ahol cseperedtem. Az egész utca megváltozott, és képzeld el, csak a „mi” (albérlők voltunk egy családi ház alagsorában) házunk nem változott. Még a kerítés is ugyanaz a kőkerítés maradt. 🙂 Köszönöm neked!
      ölelésem
      Julianna

    • Kőműves Ida írta:

      Drága Julianna, örülök, hogy visszamentél, annak még inkább, hogy megtaláltad.
      Jó lehet úgy belekapaszkodni abba, ami már elmúlt, hogy van kézzelfogható, látható valami abból, ami bennünk él…
      Olykor olyan kifosztottnak érzem magam, hogy nekem a világon semmim sem maradt a múltamból, ami pedig gyönyörűséges volt.
      Örülök az örömödnek, és annak, hogy talán hozzásegítettelek egy picit, hogy elindulj…
      Köszönöm.
      Ölellek!
      Ida

    • P Pálffy Julianna írta:

      Rengeteg emléket veszítünk el, én most jöttem rá, hogy muszáj tenni a megőrzésért, ha másképpen nem lehet, akkor írni kell róla.
      Köszönöm Idám!
      ölelésem
      Julianna

  2. aron írta:

    Szia! Szép, nyugodalmas versed címében település nevét toldalékoltad -i képzővel, így az kisbetűvel írandó.

    Az általam vesszőhibásnak gondolt helyeken belejavítottam a versben itt alant.

    Előttem kígyóztál,
    jártam rajtad sokat…
    a szíved dobogott ott a talpam alatt.
    … Régen éreztem már
    földed szívverését…
    illatát is vágyom,
    no meg a vetését…
    Barátaim, a fák, társak voltak mindig,
    hittem, hogy mellettem állnak mind a sírig,
    jártam kapaszkodva
    fel a fellegekbe,
    barázdák illata repített mennyekbe…

    Nincsenek meg a fák,
    a vágy sem szít tüzet,
    (talán már te sem vagy…)
    – tavasz fakaszt rügyet? –
    Porod nem lepi be többé a sarumat,
    soha nem tárhatom ki ósdi kapumat,
    vén kátyúidon sem ballaghatok végig,
    imám sem hallik már
    a csillagos égig…
    Többé nem leshetem,
    hogyan futsz előlem,
    amikor sötét éj
    borul a mezőre…
    – eltakart előlem végleg, mindörökre! –

    • P Pálffy Julianna írta:

      Ha Kula-i úton lenne a cím, akkor maradhatna nagybetűvel? (néha nem lehet kivételt tenni érzelmi okokból?) Előfordul, hogy valamilyen jelzés, kiemelés miatt eltérünk a helyesírás szabályától. Úgy érzem, ez ilyen helyzet. Tudom, hogy szigorú vagy e tekintetben, mégis kíváncsi vagyok, mennyire? 🙂 (Ülj le, egyes! – ??? 🙂 )

    • aron írta:

      Carie, nincs kivétel a tulajdonnevek írásánál. Művészi szabadsággal élhetünk, de annak nem elsősorban emocionális oka van, hanem funkciója. Pl. ha sorban nagybetűvel írjuk a közneveket, azt akarjuk mondani, hogy kiemelten fontosak. Ha röviden írok egy hosszú mgh-t, akkor ritmust képzek.
      Amit érzel a versben, azt nem lehet helyesírási hibával elérni, a felkiáltójel maga a mű.

      Más kérdés, ha elméleti szempontból nézem, és lenne ez egy posztmodern, nyelvi korlátokat és tabukat lebontó, konstruktív vers, akkor kellene is, hogy hiba legyen benne nyelvileg. De ez pont nem az.

    • Kőműves Ida írta:

      Kár, hogy nem tudtam előbb jönni, hogy elmondhassam, nincs se nyelvi, sem helyesírási hiba a címben. „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj…” Ha a Google-térképen nézed, Áron, akkor ott valóban egy kisvárost találsz, Kulát, abból következik, hogy kulai út…
      Csakhogy, ez az út egy falut és az említett kisvárost kötötte össze (valaha), és a falu főterétől Kulai út volt a neve, magában a faluban is (talán ott még ma is az). A hely, ahol felnőttem, a Kulai út 213 alatt volt.
      De menjünk tovább. Pécsen van Mohácsi út, ahogyan Pesten Bécsi út, Mind nagybetűvel írandók. Lehet, hogy ma már nem létezik a Kulai út, de amikor élt, az bizony nagybetűs út volt.
      Köszönöm, hogy rámutattál a vesszőhibákra. Több esetben elbizonytalanodtam, de most megerősítettél. Javítani fogom.
      Örülök, hogy a vers elnyerte tetszésedet.

    • Kőműves Ida írta:

      Szia Ferenc! Magam is örülök a segítségnek, mert bevallom, néhány esetben elbizonytalanodtam, vessző-kérdés terén. Jó, hogy szóváteszed a „no” szócskát.
      Talán tényleg kilóg, de éppen azért volt rá szükség, hogy hangsúlyozzam a „vetést”.
      Remélem, nem annyira zavaró, viszont a figyelmet mégis felkelti.
      Köszönöm, hogy meglátogattál. Neked is szép napot!

    • Kőműves Ida írta:

      Jól látod, bennünk megmaradnak, s olykor fájó emlékeket ébresztenek…
      Bizony, minden változik körülöttünk, sajnos nem mindig a jó irányba.
      Örülök, hogy tetszett a vers, és azt meg is írtad. Köszönöm.

  3. Kőműves Ida írta:

    A címben nincs helyesírási hiba, ugyanis Kishegyesen van ilyen elnevezésű utca (út) Kulai út, ahogyan Pécsen van Mohácsi út, Pesten Bécsi út… A Kulai út 213-as szám alatt nőttem fel. Nem elírás és hiba a nagybetű, még akkor sem, ha ma már nincs meg, vagy átnevezték az illető utcát, utat.
    Köszönöm Áron, hogy a vessző hibákra felhívtad a figyelmem. Valóban bizonytalan voltam néhányban, de általad bizonyosságot nyert. Javítani fogom.
    Örülök, hogy tetszett a vers.

Vélemény, hozzászólás?