Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Akár a hályog

Fájdalommá merevedett üresség
kiált némán lelkem sötét mélységeiből.
Kínomban reszketek,
feléd nyújtva kezem.
Ordítanék, de csak néma sikoly
hagyja el számat.
Torz arcomat
már nem látom a tükör mögött.
Visszaröhögök magamra.
Röhögésem visszhangzik szerteszéjjel.
Elátkozott vagyok.
Undorodok magamtól.
Megdöglök előbb-utóbb,
de most úgy érzem, hogy a téboly
végképpen elnyelte elmém pislákoló fényét.
Sötét, áthatolhatatlan köd
borult szememre, akár a hályog.

Latest posts by Szabó Bálint (see all)




  • Szólj hozzá!