Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Az emlékezet képei

A racionalitásból érkeztem
irracionálissá tett világba,
és értéktelen érméket verettem.
Fizettem sokszor álom-valutába.

Hegyeim tetején hívás csillogott,
és a szemekben szerelmet találtam.
Idő csak suhant mellettem, itt hagyott,
a lét peremén egyedül megálltam.

Nem vonzott a mélység, túl vagyok vágyon,
itt lent a földön vetem meg a lábam.
Hagyom, hogy álmom ujjamon hintázzon;
nekem úgy tűnik, túl magasra hágtam.

Sikoltott a gép, én megsimogattam.
Melletted jártam kínjaink útjait,
de minden hibát meg nem javíthattam.
Nem űzhettem el létemnek árnyait.

Most sorokba raknám égen a felhőt,
és beállítanám a nap melegét.
Éjszaka szemére kötnék egy kendőt
ne félje soha sötétség rémeit.

De mindkét erős kezem csüggedten csüng,
agyamban tétova lepkék lebegnek,
eltűnt az álmaimból a mi hegyünk…
Bennünket csak múlt árnyékok szeretnek.

2015.09.04.

Kolumbán Jenő adatlap-képe
Kolumbán Jenő adatlap-képe

Latest posts by Kolumbán Jenő (see all)




  • Szólj hozzá!