Az utolsó

Nyitnak nagy kaput,
vagy éppen egy kicsit
Nem mindegy melyik jut?

Rád kancsalít a nem várt vég
vagy lehet, csak majdnem az.
Melledben egy új régiség
megbújó szív panasz.

Ujjad remeg.
Parkinson úr?
Vagy egy kóbor ideg?

Letépve majd minden virág.
Kiürültek mezők.
Már régen van hogy álmodják
gyűrődtek lepedők.

Egyetlen hely maradt.
Fotel. Te benne ülsz.
Ez kész röhej!

Mindenki megy a vég felé
csak én nem mozdulok.
Nem lépek végzetem elé
még kicsit maradok.

Rontom itt a levegőt
de dolgom van.
Kérek időt.

Ha nem vár már csak egy virág
az is kell énnekem.
Hisz nincsen úgysem Másvilág
ahol szerethetem.

2016.07.04.