nyílt-törött utakra lép
szilánkos sziklákra
át
imbolygó tükörszobák
szétáramló padlás-szagán
a tükör szenderült folyamán
bilincsbe bújtatott bokával
én
lépek én
az út üvöltő elején
az én
– egy amorf lélek
két holdpor szem –
holnapjába mart tegnap
körbefolyta az émelyítő hang
nyakát fojtotta tömény illattal
szerette
Ő,
a vég
s az én
két karral emelte szívét
áporodott világotok fölé
s én
felhasadt homokóra
fiatalodó vénasszony
haldokló csecsemő
lépek vissza
(lépnék vissza)
hátra: az elejére
s leejtem
– a hazugot megvédem –
– az én – habzó lélek – két üvegszem –
szívem
szakadjon hazug világotokra
Mona legutóbbi művei (összes megtekintése)
Hm… felkavaró, bár egy kis tömörítés ráférne.
Köszi!