Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Borivó nagyapám

Kovács Kavics Tibor
Borivó nagyapám
(álomkép Hatházi Áron: sír című versének magánhangzóira hangolva)

őszapók
repkednek
ujjai fölött

kopott

kakaós bögrét
nehezen
fog ízlelve
nagyapó morog

bűvösen

nincs agy fejemben
lebegsz
szememben forogsz

csak bor

dobod a szép felhő-bigét
maradj
lelj nyarat hordókban
harcolva

s írj…

– – –

… kölcsön adom hozzá
örökségül kapott
szemem
és kezemet

* * *

Megjegyzés:

Bige
Társas gyerekjáték, a mai baseball-ra hasonlít egy kicsit, de nem labdával, hanem a két végén kúposra faragott fadarabbal játszották. Körülbelül Nagyapám és Apám gyerekkorában volt a legnépszerűbb, főleg faluhelyen, a szegényebb gyerekek között. A faragott játékszert egy másik bottal minél magasabbra, távolabbra – fel a felhőkig – kellett ütni, amit a “lesőjátékos” megpróbált elkapni.
A játékot és az eszközt is így hívták. A játéknak csak a neve maradt meg emlékeimben – bár Apám, Nagyapám próbálta megtanítani nekem a lényegesebb szabályokat -, az én korosztályom már nem játszott ilyet. A szó korunkban új értelmet kapott. Így változik a világ.

lelj nyarat hordókban
A megkezdett boroshordóba jutó oxigén vegyi és biológiai folyamatokat indít el. A nyarasodás is ilyen folyamat. Habszerű, vastag lepedék keletkezik a bor felszínén, ha sokáig nem nyúlnak hozzá. (No, ez a szégyen ritkán esett meg nagyapámmal – mármint, hogy sokáig ne nyúlt volna a borhoz, ne fogyott volna el az, még a nyarasodás megkezdődése előtt)
Így lett a “lelj nyarat hordókban” még a szándékoltnál is több értelmű kifejezés ebben a szösszenetben.

2011. október 1.

Latest posts by Kovács Kavics Tibor (see all)




  • Szólj hozzá!