Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Életem képei

Mérték nélküli kockák
az építések nyugalma,
falamat ők alkották,
törtek fel bennem magasra.

Játékkockákból élet.
Elhiszem hogyha felépül.
Magányban élő lélek
legvégső menedékéül.

Lendkerekes autó,
és csapkodó fa lepke szárny,
falra repkény felfutó
minduntalan kísértő árny.

Filmkockák sora, emlék.
Szemhéjam fehér lepedő.
Elkenődött a festék
meglepő kép, egy szemfedő.

Totyogó apró lábak
unokámé, vagy az enyém.
Ha enyémek, úgy fáznak,
mint mindig a tél idején.

Meredő vágyak,csókok,
playboy, és a vad képzelet.
Minden lány megkívánok
de mind elérhetetlenek…

Fülsiketítő a zaj
ez már a munka ünnepe,
loboncos, és hippi haj,
és kalapács kemény nyele.

Forróság, és vastag por
állandó az életveszély
fiatal halmaji bor,
és ok, amiért még remélj.

Barát olajos keze
már meggyógyítva él a gép,
nincs más jövőnek jele,
ép még a tetőn a cserép.

Kártyavár lett az élet
a biztosnak hitt felborult,
ember újra építhet,
és megvívhat új háborút.

Új világom is hideg
csak céltalanul ténfergek,
kezem olykor megremeg,
a sorsom mi el nem enged.

Mosolygok,mindegy minden
ha most szorít cipőm ruhám,
nincs aki felébresszen
az új nap már nem süt le rám.

Mérték nélküli kockák
az építkezés hatalma,
falamat ők alkotják
feltörnék velük a napba.

2014.02.01.

Kolumbán Jenő adatlap-képe
Kolumbán Jenő adatlap-képe

Latest posts by Kolumbán Jenő (see all)




  • Szólj hozzá!