Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Életunt gondolatok

Senkit se szerettem igazán,
egyedül talán a szerelmet.
Az érzés fűtött, mint a kazán,
de mégse nyitottam szelepet.

Itt állok robbanásra készen.
Dolgozok, hogy lehűtsem magam,
nehogy az érzés felemésszen.
Így szolgálom legjobban javam.

De mi lesz, ha végleg lehűltem?
Mire is megyek én majd akkor?
Csakis magamhoz voltam hűtlen,
mégis társtalan lesz az agg kor.

Kiengedem inkább hát a gőzt,
lenyugtatom kissé most magam.
Nem várom a telet, se az őszt,
Élvezem a nyarat, amíg van.

Latest posts by Szabó Bálint (see all)




  • Szólj hozzá!