Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Elsővers

Téltől fagyott ágak
kopogják elsőversed,
zúzmara muzsikál altatót.

Még aligvagy –
csak bolyhok erdeje,
tüdő helyett apró vérkörök,
rózsaszín sejtek bimbódzó
halmai.
Akármit mondok, ezek
csak agyonanatomizált sorok
(mintha sóhajok).

Még aligvagy –
de látod, egyből gazdag, mert
szavakat, hangokat kaptál,
(van, hogy ennyi jut
van hogy ennyi elég)
és én még hetvenhét évig
akarom írni neked a
második, harmadik, ezredik versedet.

Még aligvagy –
elférsz két ujjamon…
lásd idezuhansz –
ebbe a mord mosolytalanságba,
és növekszel, míg akkora nem leszel
mint a fák.

De most már hallgatok,
még világtalan szemeddel
te is hallgasd, ahogy a téltől
fagyott ágak kopogják elsőversed –
ahogy zúzmara muzsikál altatót.

2010.

Latest posts by aron (see all)




  • 1 hozzászólás ehhez: Elsővers

    Szólj hozzá!