Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Emlék köti még a teret

Emlék köti még a teret

Eltűnt a menny, odaveszett,
mint a mesék, üveghegyek,
hófehérkék, farkaskomák,
meghitt terű, meleg szobák.

Bódult mára szusszan a szél,
rajzol, festi képét a tél,
égboltgyöngye, hideg könnye,
zúzmara hull fára, földre.

Emlék köti még a teret,
messzesége üres keret,
végtelenben magam látom.
Nyugodalmam megtalálom?

Foltos felhőn fényfolt-habok,
tündérvilág rabja vagyok.
Létburokban gyémánt szitál,
jégből formált kristályvirág.

Megjegyzés: 2017. 02. 16. Ylen Morisot: Opál álom című verse nyomán.




  • Szólj hozzá!