Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Ének az életért

Most Hozzád szólok,
Ki szemeddel vigyázón,
Csendben, távolról nézel,
Hozzád, kit madárdallal
Örökítsen meg az élet,
Kiért, moll-ban énekelve
Naponta csodát remélek,
Áldd meg az én éltem.

Áldd meg Isten az Országom,
Mert én hittel, másra vágyom.
Az Anyaföld rög-hűségére,
A szerelemmadár fészkére.
Arra nem, hogy árva népek,
S szemét-szedő könnyes kezek
Szégyen-mentsék életüket.
Nem oly földre, mely gyötrődve,
Álomtalan álmok temetője!

Vágyom a ragyogó szeretetet,
Az ember, embernek született
Ahol a gyermek biztosan élhet,
Bátran nevethet, megbízva kérhet,
Nevelődhet, lelke szentélyében,.
Mazsolás kaláccsal, két kezében…
Hol a fűszál, szép hazánk öröke’
Hol a rendszer védője a béke,
S benne lelkünk gyöngyének fénye
Hol éltünk százszorszép virága,
Pillangó szárnyának simogatása
Ahol lelkünk selymes takarója,
A Boldogság kéklő madártolla.

2013.02.13.

*
Kép:

Napló c. digitális grafika
*

Latest posts by Tóth Edit Magdolna Edafelicia (see all)




  • Szólj hozzá!