Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

ESZMÉLJ!

Isten, rázd fel a magyart,
kötéllel vagy kézzel,
gyógyítsd, akit tönkre mart
önmaga bús kéjjel.
Sorsunk habár pengén lép,
fényt hozz, ne szemfedőt,
vesszen az, mi belénk tép,
s falja a jövendőt.

Szegett fővel ballagtál
eszmélj fel hát végre,
múlt-salakkal ne paktálj,
jelened írd égre.
Szaggattak tán ezerszer,
hisz álltál rossz sorba,
volt, hogy saját kezeddel
téged vertek orrba.

Védtél bátran kardoddal
egy egész kontinenst,
most döfködnek botokkal,
mint balga renitenst.
Fordultál már sokfelé,
lelked húzták-vonták,
lesz -e mégis Istené
valaha ez ország?

Bőrt cserélő nagyurak
ügyeskednek itt s ott,
nyulak, de ha kell vadak,
szemük koncért villog.
Lakomák és maszkabál,
ropják ám a táncot,
egyik balra asszisztál
vagy jobbról vár fánkot.

Ezért esel többnyire
két szék közé hazám,
letapodnak ölnyire
s mosolyognak lazán.
Hatalomba szédülnek,
gyökerük elsorvad,
maguktól sem rémülnek,
csak gerincük korhad.

Új szövetség, új barát,
melyt e földrész nemzett,
előbb arcát, majd farát
mutatta meg – tetszett?
Jelentések, nagy viták,
cirkusz és publikum,
kezeslábast adnak rád,
szűk e hungarikum.

Anyafölded temető,
átok, kín és teher,
bolond aki visszajő
s nem külhonban legel.
Mégis van, ki vállán hord
keresztjeként téged,
sebet foltoz, lázat olt
béketűrő néped.

Óvd meg Isten a magyart,
hatalmas karoddal,
szenvedését ne akard,
inkább védd pajzsoddal.
Sorsunk habár pengén lép,
fényt hozz, ne szemfedőt,
vesszen az, mi belénk tép,
s falja a jövendőt.

Remélem nem csapja ki a biztosítékot…

Latest posts by Paál Marcell Hesperus (see all)




  • 2 hozzászólás ehhez: ESZMÉLJ!

    1. Szia Marcell! “Sorsunk ha már pengén lép” így értelmezhető a szövegkörnyezetet figyelembe véve.
      Néhol a ritmus nem hozza magát. A címet, a komoly felhívást nézve mást vártam a tartalomban, a témához túl viccesre sikeredet itt-ott, már már groteszk ég gunyoros lett a vers.
      Üdv: nyilas

    Szólj hozzá!