Sündörgő szilszellő,
csiklandó, szökellő,
zord felhőt nyitogat,
csókoddal simogat.
Elküldted távolból,
naplátta ablakból
ajkadnak melegét,
csókodból nem elég.
Itt röppen – elkaptam,
markomban megfogtam,
vidáman penderült,
ajkamon szenderült.
Harmatot kortyoltunk,
gyöngyhálót horgoltunk,
zöld pázsit szőnyegén
leplet szőtt ránk a fény.
Nagyléptű távolság,
magányos hátország,
foltozott fényselyem
takard el szívsebem.
Paál Marcell Hesperus legutóbbi művei (összes megtekintése)
- A TEREMTÉS TÜKREI - 2016-04-10
- ESZMÉLJ! - 2016-04-09
- MÁSHOGYAN SZŐNEK - 2016-04-08
Könnyed, amilyet én sosem tudtam, így idegen is. De azért jó olvasni.
Szia Marcell ! Nagyon klassz. Én tettem egy próbát is, az utolsó versszaktól mentem visszafelé.
Üdv:nyilas
Köszönöm Nektek 🙂