Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Homokóra

Az idő pereg.
Aranyló homokszemek
hullanak alá,
hajadba pókfonalat
fontak a borús évek.

Monoton napok.
Dolgozunk, mint a robot,
hajsza másokért.
Mért látlak szomorúnak?
Te mikor élsz már végre?

Holt homok pereg.
Csillámló gyémántszemek
jelzik a múltat?
Csak kagylótörek csillog;
a jelenben légy boldog!

A jövő titok.
Töredék pillanatok;
Most vagy itt velem.
Hoztam ajándékot, de
te vagy ajándék nekem.

(Múzsám születésnapjára)

Latest posts by NeMo (see all)




  • 9 hozzászólás ehhez: Homokóra

    1. Az első vsz nagyon tetszik. Érzékletes leírása az együtt töltött éveknek. Aztán szerintem túl konkrét, mint beszélt-nyelv, valahogy talán ezt is homályosítani kellene. Aztán tetszik, ahogy a 3-dik vsz-ban újra képet festesz.

      Örülök neked! 🙂

      • Kedves Mona! Igen, konkrét, mert ez igazából egy születésnapi köszöntő, így nyilván irodalmi értéke kisebb, legközelebb majd igyekszem homályosítani.

    2. Rájöttem:Gy. Horváth László: A klasszikus japán költészetnek a népköltészet mellett a másik legősibb formája az ötsoros, 5-7-5-7-7 szótagszámú vaka vagy tanka, amelynek az első három és az utolsó két sora általában élesen elkülönül.

      • Julianna, köszönöm!
        Kosáról: az elmúlt hónapokban ritkán láttam a neten. Régebben is sokszor bajlódott a számítógépével, remélem, csak ennyi a hiba és majd egyszer megjelenik. Hiányzik!

    Szólj hozzá!