Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Irány GaLIBA

Emlékszem hétfő este volt.
(A konnektorban 220 Volt…)

Szép, csipkésre rágott
mezei virágot
vittem neki.
DE CSAK NEKI!

Mentem
menten…
gyöngyön, rímeken agyalva.
(Nem volt messze a lány falva…):

Szia Niki! Nini!
Minek a bikini?

***

Bőröd olyan fehér, mint a vászon
az erjedő, savanyú kovászon…

… stb… bla-bla-bla…

és hasonló szép szavak,
mert hát a szerelem vak.

Három óra út után,
mit az ember, úgy utál…
megláttam a házat
… szememben alázat…
(Jaj, az érzés lealázhat)

Hosszasan csak csengettem…
szívem várva-várt, retten’.

“Tán ki jő a Cicó ma.
Jaj a sok-sok cicoma…!”

Végre! A kapuban ott állt Ő…
( mint éhezőnek a sült szárnytő…)

(Az Ő szívén sosem volt gát…)
Lassan, nem izgatva magát,
oly kecses léptekkel lépett,
s vágta a szokásos képet…

Lelkem osztódott: már húszhatod…
ŐT soha felül nem múlhatod!
Se te
suta!

(Megjegyzés:
Néha J. Attilának képzelem magam,
amikor a hév repít és el-elragad…)

Kivette kezemből a virágot,
Meg se nézte, és huss pofán vágott.

(Megjegyzés:
Nem volt Ő más csak egy vidéki liba,
akivel még szóba állni is hiba…
Főleg ha az óra éjfelet,
oly cudar álmosan emleget…)

(Újabb megjegyzés:
Ez persze csak egy mese,
nem igaz a fele se…
(A barátnőm neve más volt: Emese))

Latest posts by Horváth István (see all)




  • 4 hozzászólás ehhez: Irány GaLIBA

    Szólj hozzá!