Isten árnyékában

Élek kegyelmedből itt a jégveremben,
de a lelkem mélyén tűz melegít engem,
a külső falak sugározzák a hideg érzetét,
egy belső hang azonban felmelegít rég.

Soha ne add fel, ezt suttogja felém,
vigyázok reád, hogy el ne vesszél,
hidd el jobb lesz a holnapod,
megoldódik majd minden gondod!

Öt évtizede már, hogy ezt sulykolja nekem,
és zömmel igaza volt, ezt elismerem,
nem bántam meg, hogy rá hallgattam,
jó tanácsot adott sok nehéz pillanatban.

Olykor ellenkeztem és nem értettem szavát,
akkor megmutatta, veszíteni mily nagy kár,
ha néha-néha hibázok, felnyitja a szemem,
utólag rájövök nem helyes, amit tettem.

Ám sohasem késő, még elrendezhetem,
mert az ő árnyékában élem az életem,
segít ő túl lenni a súlyos terheken,
már oly sokszor hűs árnyékot adott nekem.

S ez az árnyék nem volt más, csupán
a templom csendes zuga alkonyat után,
ahol karjaimba zárhattam a végtelent
és magamhoz ölelhettem az Egyetlent.

Menda
Menda legutóbbi művei (összes megtekintése)



2 hozzászólás “Isten árnyékában

  1. aron írta:

    Szia, szárnypróbálgatásnak jó. Vannak hatásos képeid. Még nem engedted el a legelterjedtebb formákat, de lenne saját hangod. Emiatt, és a rutintalanság miatt kissé közhelyes a vers és töredezett ritmikailag. Rövidülés, bátorság, sok olvasás és írás. Ezeket ajánlom neked.

    Áron

  2. Menda írta:

    Szia, Te vagy az első hozzászólóm! Valamiért a hagyományos versformák híve vagyok. Írtam már szabad verset és haikut is, sőt a novellaírással is próbálkoztam. Köszönöm építő kritikádat, megfogadom tanácsaidat.
    Melinda

Vélemény, hozzászólás?