Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

kérlelhetetlen

minél messzebbre mész
annál szebb vagy
és én annál szótlanabb

szövetségre lépek a szavakkal
ecsettel vásznakkal
vésőkkel kalapáccsal
véremet kérdezem
hogyan teremtsünk megint enyémmé
de hiányod rettenetes
magánya lobot vet körmeim alatt

minden este felolvaslak
a fehér falaknak
takaróm alá rejtem
utolsó üzenetedet

minél régebb óta várlak
annál élesebb
állad kontúrja
vállad íve
tumor vagy szöveteimben
elveszed a fényt
elillan a lélegzet
csak te maradsz bennem
kifehéredem
féregrágta szőlőtővé változom
melyen már üszök sújt
kérlelhetetlen

2018.06.

A Lélegzet c. regényem egy lírai betétje.

Latest posts by aron (see all)




  • Szólj hozzá!