Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Ködéből feldereng

Talán éveimmel csapong egy gyermek,
hullámzó lét zaján olykor halkan,
egy egész tenger zúgja mégis vissza,
szüntelenül zabolátlan harsan.

Látóhatár messzesége lebeg,
újratermő az éjjel vadkalásza,
ismét ellobbant vulkánok hamva
az elveszíthetetlent markolássza.

Nekem betűk maradtak a szavak,
gondolatszőttesem maszatos leple,
mi hozzá méltatlan szívben csapdos,
mindig talál a kavicsok közt egyre.

Titka bugyraiban gyakran érzem,
egész szíve a tenyerében lüktet,
nekem minden betű magnak marad,
és vele ő is olyan egyedül lett.

Megjegyzés: Pilinszky János: Egy szenvedély margójára című versének négy sorát beleszőttem a versbe. Úgy döntöttem, hogy az eredeti legyen itt is olvasható, ne keljen kutakodni utána. Parafrázisnak nem nevezném, lényegét tekintve. Remélhetőleg a születés folyamatának mikéntje érezhető hosszas magyarázat helyett.

Egy szenvedély margójára

A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.

Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.

Megjegyzés: 2013. 05. 28-30.




  • 2 hozzászólás ehhez: Ködéből feldereng

    Szólj hozzá!