Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

lélegzetkő

kihulltál belőlem
hangod
kezed
szíved
örvény
testem helyén
tátongó álomcsontok

felittad izmaim
nem mozdulnak
szempilláim
csak nézem
parázstalan
ruhátlan
emlékedet

hiányod éhség
nem tudok többé
mosolyoddal takarózni
bőröm pergamenpikkelyek

pórusaim óriási kancsók
átzuhantál rajtam
szilánkosra törtél
visszhangod boldog
mezítelen
dobszó ereimben
végigrohan rajtam utolsó
lázadásod
sivatag marad utánad
szörnycsönd

nem szerelem ez
tachikardia
hangszálgörcsök
vérág-bokros
sívó szemfenék

utolsó mosolyod
lélegzetkő
szögeket verek vele
kézfejembe

Latest posts by aron (see all)




  • 4 hozzászólás ehhez: lélegzetkő

      • De legalább a hangom megvan. 🙂

        Az állapot részben fiktív. Az új regényemből való.

        És te sem feledtél el. Ezek csupa jó dolgok.

        Áron

    Szólj hozzá!