Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Léleksikoly…

Barangolok dűlőutakon, mezőkön,
hol gyermekként szökelltem
mint egy őzgida,
az útszéli fák mindegyike köszön
a régi ismerősnek: egy volt kisdiák,
suttogják tova…
Ébredni akarok, látni, hallani!…
Nem szól senki, csend mindenütt,
hánykódom párnámon,
pókhálófonalba ütközöm,
lángnyelvek nyaldossák arcomat,
szomjas sóhajtás-özön…
jéghideg lehelet,
gomolyog valami borzongás, ködös…
… fakuló idő
csapong, regél, könyörög…
… sikítok…
útszéli fa gyökér-karjai közt
egy hajdani gyermek nyöszörög.

Kőműves Ida adatlap-képe
Kőműves Ida adatlap-képe

Latest posts by Kőműves Ida (see all)




  • 6 hozzászólás ehhez: Léleksikoly…

    1. Szia Idám! Emlékszem erre a versedre, igen, léleksikoly. A vége különösen vésődött az agyamba, mint a gyökerek. Nagyon fájdalmas. Úgy megölelnélek. Érzem, ahányszor elolvasod, annyiszor megkönnyezed. Nekem is vannak ilyen verseim. kegyetlenek vagyunk magunkkal szemben.
      Ölellek, és tavaszi jó kedvet kívánok,
      mara

      • Éppen egy évvel ezelőtti a vers. Jó a memóriád, ha így megmaradt benned. Most nem fáj, csak időnként… most nem kerített hatalmába, azért is tettem fel. 🙂 Tudom, Neked is vannak ilyenek, nem vagyunk kegyetlenek, talán jobb, ha kiírjuk magunkból…
        Hát a tavasz az most éppen rejtőzködik, de a jókedv meg van. Köszönöm. Neked is hasonló jókat! Ölellek!

      • Megtörtént, drága Ylen. A frászt hoztam a családomra. 🙂
        Ha valamit nagyon szeretne az ember megtalálni, álmában megtalálhatja, csak annak semmi köze sincs a valósághoz. Nem így képzeltem el, megvallom. 🙂
        Köszönöm soraid. Ölellek!

    2. Gyermeki rémálom…iszonyat….emlékszem nekem is volt ilyen.
      Félelmetes volt. A sötét az egyedüllét gyerekként rossz emlékeket hagy bennünk.
      Írnod kell róla még és még, hogy szabadulj. Nem véletlen, hogy ide is feltetted.
      Erőt és kitartást kívánok neked.
      szeretettel ölellek

    Szólj hozzá!