Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Mindörökké

DSCN0043Mindörökké

Tó vize csillan őszi homályban,
Ég színe néz bele, sápadt kék,
Gőgösen loccsan egy hullám háta,
Elterül lomhán, csillan a lég,
Dél fele nap tüze ér, olvad a dér,

szundít az erdő, beoson a tél,
hullik az ágról az őszi levél,
dobban a szívben a csalfa remény.

Suttog a lombokon száz színű ősz,
Zöld moha szőnyegen szökken egy őz.
Elnyeli bánatom hajnali dallam,
Rőt színű reggelen izzik a fény,
Engedem álmomat – sóhajon szárnyal,
Tétován rebben, mint ébredő lény –
Lenne bár telve a lelked hiánnyal
Engem igézne idők örökén,
Két kezed véd, meseszép ez a béke,

lélek a lélekig ér, szép tünemény…
hullik az ágról az őszi levél,
dobban a szívben a csalfa remény.

Latest posts by NeMo (see all)




  • 2 hozzászólás ehhez: Mindörökké

    Szólj hozzá!