nem adlak

ma
hagyom, hogy áltasson
az éjjeli álom,
s rózsaszín rétnyoszolyán,
ezernyi százszorszép ölén,
kockás inged kigombolt
valóságára vágyom;
szemed szikrájára,
mézízű szádra, az engedetlen
hajtincsre is homlokodon,
gyöngyökre a bőrömön,
verejtékkel oltanék szomjadon;

(itatósként szívj magadba
ne hulljon cseppje sem
a felizzott vágynak
a vasfogú időnek se engedd
rágni kifésült rojtjait
az elkóborolt nyárnak)

őrzöm illatod,
a rózsaszínt, a feketét is,
ölébe ülök az üres karosszéknek,
karjaid ringatnak el…
sós ízét érzem a verejtéknek,
s imaként szól a nem adlak,
soha
nem adhatlak át a feledésnek…

ppj
2014

P Pálffy Julianna
P Pálffy Julianna legutóbbi művei (összes megtekintése)



13 hozzászólás “nem adlak

Vélemény, hozzászólás?