ma
hagyom, hogy áltasson
az éjjeli álom,
s rózsaszín rétnyoszolyán,
ezernyi százszorszép ölén,
kockás inged kigombolt
valóságára vágyom;
szemed szikrájára,
mézízű szádra, az engedetlen
hajtincsre is homlokodon,
gyöngyökre a bőrömön,
verejtékkel oltanék szomjadon;
(itatósként szívj magadba
ne hulljon cseppje sem
a felizzott vágynak
a vasfogú időnek se engedd
rágni kifésült rojtjait
az elkóborolt nyárnak)
őrzöm illatod,
a rózsaszínt, a feketét is,
ölébe ülök az üres karosszéknek,
karjaid ringatnak el…
sós ízét érzem a verejtéknek,
s imaként szól a nem adlak,
soha
nem adhatlak át a feledésnek…
ppj
2014
- Napló – Levél VII. - 2017-01-09
- Csengettyű szól most - 2016-12-29
- Hóangyal - 2016-12-10
Gyönyörűséges vallomás. Nem is tudok, talán nem is kell mást mondanom…
Szép álmokat! 🙂
Köszönöm!
Szép napot! 🙂
J.
A szeretet… némelyekkel fukar, mások megértik, megérzik, valóban örök. Amint az emlék, és talán ez a szép vers is.
Emlék. Ennyi.
Köszönöm értésed.
(örülök neked itt is! 🙂 )
J.
Ámen. 🙂
Hiába van ott a fekete. Ez tömény pink… 🙂 Rám meg töményen nevelő hatással van/vagy. 🙂
Ölellek!
Jesszus! 🙂 Biztos? 🙂
Azért jó , hogy van benne egy kis pink is! 🙂
ölelések
TA
Vagy inkább bíbor. Vörös. Olyan lángolós. 🙂
Ez szép. Sőt, azt hiszem, gyönyörű. Meg még jó is, bár a sortörések picit furák.
Nőttem két centit!
Köszönöm!
(kicsit mindig kilógok a sorból… 🙂 )
C*
Szép lett. Finoman érzéki, nem csöpögős, nem giccses. Egyensúlyban van. Tetszik 🙂
Köszönöm!
Sokat jelent, hogy férfi szemmel sem lett giccses, csöpögős.
J.
Megkönnyeztem újra, gyönyörűséges, fájdalmas.
ölellek,
mara
Köszönöm.
(még összeszorul a torkom…, néha)
ölelésem
Julianna