Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

ÖNTERÁPIA

Néha átsejlik a mindenség a vázon,
a csillagképek szótlan szalutálnak.
Nőmet ölelem, és nem magázom,
hitvesemet nem vélem anyámnak.

Néha szilárdabb szívem a végtelennél
vagy puhább, hiszen így kell lennie.
Ha utolérsz és mégis meglepődnél,
hát megsúgom; a létünk tollpihe.

Néha csorba az időm vagy nyegle álom,
homlokra szőtt, szürkülő magány.
Ha senkinek sem kell, majd szertevágom,
és értelmet nyer minden fóbiám.

/2016.03.09./

Latest posts by Paál Marcell Hesperus (see all)




  • 4 hozzászólás ehhez: ÖNTERÁPIA

    Szólj hozzá!