mindig is szerettem volna kiretusálni
a széttöredezett gondolatokat
acélos mondatokká fűzni
hogy tollhegy ütötte sebekké válva
majd átvérezzenek az elmúlás szövetén
régen ha leheveredtem a földre
egy fűszállal is megírtam a mezők algoritmusát
(akkor még felhőket pöfögő
szöcske-motorral duruzsolt a rét)
ezer és ezer
hűvös kilincsű ajtó vezet ki az életből
de én a semmi ágában is megkapaszkodom
és szép szavakat szórok a kazánba
hogy felmelegítsenek
mert láthatod minduntalan
hogyan fonnyad el az idő vázájában
az a pár szál tegnapi tündöklő szó-virág
Tóth Roland legutóbbi művei (összes megtekintése)
- Téltemető - 2016-07-15
- Rímek nélkül - 2016-03-26
- Március - 2016-03-14
Érdekes, látok valamiféle összefüggést, csak máshogy megírva.Így a magaménak érzem a versed,
Tetszett, erre mondják.hogy megütötte a kortárs hangvillát, és színtet.
Üdv:nyilas
Köszönöm, Nyilas! Szóban kimondva minden elillan, ha leírjuk van esély, hogy megmarad…legalábbis mind reméljük, ki tollat ragad… 🙂
De hiányoztak a verseid…finom, érzékeny, s közben meg-megborzongat egy-két kép. Ez nem amatőr szint, kérem szépen…
Köszönöm kedvességed, Mona! 🙂
Lám, rímek nélkül is lehet verset írni, meg kikényszerített ritmus nélkül. A finom intertextuális utalás is helyén van.
Köszönöm szépen, Áron!
Szia Roland! Jó Téged olvasni, jut a melegből. 🙂
üdv és szép ünnepet ,
mara
Köszönöm, Mara! Én is viszont kívánom, bár erre nem tudom érvényes e a 8 napon belül…ha nem, áttesszük jövőre. 🙂 Üdv!
Csodaképek, és szókapcsolatok!
A ritmus eleven, sodor magával megállíthatatlanul.
A vers ívelése is (hangulati elemek) jól választott, remek írás!
üdv
Julianna
Köszönöm szépen, Julianna! Késve bár, (a válasszal), de mindig jól esnek a kedves szavak! 🙂