Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Roncsokon…

Nézem a tükörben
a végtelen semmit,
– amennyit még
elbír belőlem
az idő…
– meglepő,
mennyire nem számít
a test,
mikor a sorsunk
ránkborul,
legázol,
s nem ereszt…
Nézem a falon
a vadászó pókot,
– a kis légy
bár épp meglógott előle,
de végül úgyis
préda lesz,
s az eresz
míg kopogva jelzi
az esőt,
erőt merít a viharban
a hit…
– s lelkem talán
talál majd egyszer
valakit
a végén,
aki a tükörben is
ott lesz
a szembogaram mélyén,
s ha várni kell,
csak csendben
beleül a jövőbe,
s arcomba írja
sóhaját,
míg belevolvad
a spirálként tisztuló
időbe…

Latest posts by Ariel (see all)




  • 6 hozzászólás ehhez: Roncsokon…

      • Köszönöm Drága. 🙂 Nagyon örülök, hogy meg tud érinténi, amit írok. Puszim.
        Andy

      • Szia Mona. 🙂 Igen, külön van, lehet. Majd javítom. Annak viszont örülök, hogy ennek ellenére is tetszik. Puszillak.

    Szólj hozzá!