Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Börtöne vagyok

Többé nem érinthetlek.
Elfertőződött ujjamba fúrt
rácsaim pattogzó vasa.

Korrodálódott kulcs
kérte kezem, tett nővé
de lebilincselő lakatok
ütőeremig szaladtak.

Kárhozat s végtelen sötét
tűzte vörösizzásig csokrom,
többé te sem érinted
érintetlen szoknyakötőm.

*

homlokom bőrén
parázslik még
mennyegzőnk átok csókja
harmadik szemem könnyén
lobbanó reményhajó ég
még hinném
Neked, szent álom-varázs
jön még tél, gyémánt hó
fagy
halál felé húzó köd-fátyol
dér, tükör-jég
s hűti fájdalmam
időtlen öröklétté

*

szent álom-varázs
húzz arcomra mennyei fátylat
hogy kibírjam
ha vér-Nap kel fel
s vele a rettentő láng-reggel
mert minden igaz…
ha tűzbe kell ma mennem
tudod, hogy megteszem
Érted is
… csak ne fájjon annyira
az átkoktól sercegő pokol-parázs

*

Ha ma meghalok,
tudni fogod.
Hogy szabadultam-e?
Látni fogod:

minden hópehely az enyém,
ahogy halkan hull karodra
s velük suttog majd a csend
hogy megérte (élnem itt és most
ismerni, szeretni Titeket)

minden pihe halálában
ott csillog majd
szemed
s szemem tükörképe
egy cseppben.

Latest posts by Mona (see all)




  • Szólj hozzá!