Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Szemtükör

Befordult pupilla elé
narancs havast tépked a táj

merev írisz húzódik lilán
szét, tágra
hó-sekély alapzatra,

állok.

Ultraviola üvegtest remeg
görcsbe kap a határ
kéken villódzó a héj
s megfagy így:
sehogy,

állok itt némán.

Voltak tavaszok
kabátos tölgyek s kígyós lápok
rombusz-tarka béka ligetek.

Erdők,
keresztekkel, pók-nyálkás
kikeletek testvér-lelkem
kísértetével.

Hangok a fejemben
– a haláli csend –
s a kékvérű halál…
eltolt boltívek galériája
tükrözött tükörterem gyász-
áriája,

téboly.

Hátra lépek…

ragad a sár
nyugta-szirup olvad a házra
s fagyhalállá kövül.

Kötegszenek a rostok
a világot tartják függve
sugárizmom sorvad,

ha ránézek.

Mert áll a régi ház.
Állok én is –
– darabokban.

Latest posts by Mona (see all)




  • 2 hozzászólás ehhez: Szemtükör

    Szólj hozzá!