Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Szétszórt emlékek

Hallom a magány halk zúgását.
Félretaposott cipő az élet.
Eltévesztett utaknak mását
mikor az álom életre ébred.

Mágnes mosolyú megtévesztés
eleve már csalódás illatú,
bolond reményű ész veszejtés
és romantikusan rossz mélabú.

Madárdal szól a képzeletben.
Valahol most más úton jár a hold.
Csak a hangod dobol fejemben
és mindig csak azt mondogatja: volt…

Van vagy a lesz sosem jön szóba
a hold megint leköp egy csillagot.
Minden emlékem szét van szórva
hiszen olyan régen magam vagyok.

2016.02.19

Latest posts by Kolumbán Jenő (see all)




  • 1 hozzászólás ehhez: Szétszórt emlékek

    Szólj hozzá!