Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Szösszenet-hiány

Az Időnek, mint megjártnak, az eleve elrendelt szösszenet-Hiánynak, az éltető jelenlétnek megmásíthatatlan tényét az arcomba vágja – magával sodorva a Bizonytalan! Mikor a biztonság ajtójából kilépve ordas-erejű fogyantyú-szél végtagjaim ócska, zörgő szerkezetére belemar! Nem önző önmegadásom tompít, sokkal inkább felkínálható lehetőségek újbóli elmaradása! Naponta átélhető esti kérdéseket foglalatoskodtam! Rég elfogyott, majd újra felbukkanó félelmeim között kétes tapasztalás dereng, tornáztatja végtagjait akár a koloncra leső vad!

Fojtó ébredés is egyre mélyül az elvetélt pillanatokban, mikor már mindent sikeresen elhalasztottam! A nappali időszak félálmokat osztogat kegyesen, s alig várja amint az ember ásítva bele ne haraphasson! Éjbe illőn lázas töprengésbe kezd számító s virrasztó árnyék egyaránt! Lassan, sunyítva bújik át szívembe a megzabolázott akarat is! Régi, fojtott mozdulat inkább már önzőn mndenkinek csak terhére van! Árnyékaink, ha önmagunk se vigyázunk átpártolnak szó nélkül másokhoz!

A test emlékein túl viharok kontinensei tombolnak! Tekergőző vágyak mikor préseltek minket Hűség bélyegeként?! Galádkodó s sunnyogva egyik sem mert csúcsokra törni; meggyűlölt múltak galád kifogásai között valahogy serénykedve mind átsiettünk! – Silány naivsággal fizet a kiróható büntetés! Megtervezett éjszakába is sokadszor előfordul, hogy geller esik egy-egy számításba! Az életet elszámoló, fogyó holdakat mindenki saját bőrén érezheti! Tegnapok cérnaszála – meglehet -, csupán emlékeink között foszlik-szakadoz! Hány, hiányzó-gyógyító öltés szükségeltetik sebek beforradásához?!

Latest posts by Tasi83 (see all)




  • Szólj hozzá!