Megemésztünk majd
minden átkot lassan,
szemfedőnkre hull
egy matyó keszkenő,
arcunkon a pofon
visszafelé csattan,
szennybe fúlt a múlt,
s jövőnk nem nyerő.
Árokba vetünk
minden kopott érmét,
fej vagy írás játék
most a sors nekünk,
holtvágányra visszük
Árpád dőre népét,
s kibabrálnak
sokszor – általunk – velünk.
Repedő lakkcipők
izzadó bálján,
verbunkost ropnak
a fattyú királyok,
hol gyűlölni érdem,
én maradok árván,
s e csökött erényre
átkot kiáltok.
/2015.03.06./
Paál Marcell Hesperus legutóbbi művei (összes megtekintése)
- A TEREMTÉS TÜKREI - 2016-04-10
- ESZMÉLJ! - 2016-04-09
- MÁSHOGYAN SZŐNEK - 2016-04-08
Érezhetően érettebb vers, mint a 2014-esek.
Remek!
Nagyon jó, tósztnak is, versnek is… Ütős.
Szia Nem rossz!Talán a ritmus zavart itt-ott.
Nem tudhatom mennyire volt szándékos.
Üdv:nyilas
Vannak könnyű életek, és vannak brutálisan nehezek. Valami hülye ég-játék lehet…az erények megőrzése pedig nem segít a könnyítésben. Az élet ilyen.