Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Túl közel a Naphoz

a felhők fölé
vágytam
gyermekként
Istenhez közel

fájától mégis messze
estem
és annyi bűn
és annyi bánat szögel
koszos lábakhoz

túl közel kerültem
már a Naphoz
túl magasra törtem
testem egy sziklához
lelkem az égbolthoz
kötöztem
én bolond

a boldogság pedig
szemem előtt
nyomtalan elosont

a felhők fölé
vágyok
felnőttként
Istentől távol

és minden bűn
és minden bánat
(érzem)
újrakovácsol

Latest posts by Gábor Fazekas (see all)




  • 14 hozzászólás ehhez: Túl közel a Naphoz

    1. Kovácsoljon csak, minél erősebben!
      Nehéz megszólalni, amikor kitárulkozik valaki, mert úgy érzem belopódzom oda, ahol csak neki van joga lenni. Mégis megmutatod magad, beengedsz, egészen közel magadhoz.
      A formai, és gondolati összefüggés nálad már egészen természetes.
      Csak remélni tudom, hogy egyszer majd tulajdonosa lehetek egy dedikált verseskötetnek! 🙂

      ölelésem
      Julianna

      • Kezdem a végéről… 🙂

        Nem hiszem, hogy tulajdonosa leszel kötetemnek, de bármit szívesen dedikálok számodra! 🙂
        A természetesség az egyik, amiért különbözöm a többségtől, mert önazonos vagyok, ugyanolyan olvasni, mint amilyen a személyes teremben lenni. Nem hazudok az írásaimban, nem próbálok kioktatni senkit. Nem ezért csinálom. (bár, ezeket tudod jól)
        Ezért is van az, hogy mindenkit közel engedek magamhoz, maximum csalódom, ahogy az esetek zömében, de ez számomra még kevés ahhoz, hogy bezárkózzak, és elzárjam magam a világtól.
        A kovácsolás pedig mind fizikai, mind mentális téren halad. 🙂

        Örülök, hogy voltál, megint, sokadszorra!

        G.

      • Örülök, ha rendben találod: sokat jelent.
        A katarzis nem örökös célom, néha elég, ha csak megállapítom, és elfogadom. Azt hiszem, talán az elfogadás az, amiben nincs katarzis.
        De boldog vagyok, ha a tegnapiban azt is megtaláltad.
        Köszi a figyelést, a reagálást, várom a jövőben is!

        G.

    2. Vannak versek, amik annyira tisztán adják át az emberi sors stációit, hogy nehéz bármit is hsz-ni – mintha csak üzenet lenne, amit magunkba építve (és belül a lelki fejlődésünket szolgálva) tudomásul veszünk, és csak bólintunk rá.

      Szóval minden szavam elakadt.
      És nagyon örülök, hogy itt vagy!

    3. Szia! Csak halkan megjegyzem, most tök mindegy, hogy mit írsz, mert annyira örülünk Neked 🙂 🙂
      De nem tudsz mást, csak jót. 🙂
      Tiszta, emberi, kicsit önpusztító minden versed, izzanak, égnek, szeretem őket, a kedvencem voltál, vagy és leszel, mindörökké, ámen 🙂
      mara

    4. Szia G! Túl közel kerültem már a Naphoz. Nem mondom, hogy az azt követő rész nem illik bele,nézőpont kérdése..” a felhők fölé vágyok ….ezzel folytatnám és mehet végig … felnőttként Istentől távol
      és minden bűn és minden bánat (érzem) újrakovácsol.

      Tehát a köztes rész túlírt túlmagyarázós, nem kell mindent kimondani.,
      Nyilván más mást lát, mást mond, a lényeg hogy tetszett, és elfogadom mindenképp mert a te döntésed minden szó.
      Üdv: nyilas

    Szólj hozzá!