Ahol a csüggedés tengere végtelen,
oda a boldogság eljutni képtelen.
Én már el is vesztem ebben a tengerben,
mert soha nem hittem Istenben, emberben.
Egyet kérek tőled: ne kövess semmiben!
Voltak hullámhegyek, voltak hullámvölgyek.
Hívtak a szirének, de nem hívtak hölgyek.
Most is hallom még a hangjuk az éterben,
de most már semmi se háborog véremben.
Egyet kérek tőled: ne kövess semmiben!
Páncél nélkül másztam meg a várfalakat.
Megöltem mindenkit, ki utamba akadt.
Azóta itt vergődök körbezárt lelkemben,
gyermekként élek a kiürült terekben.
Egyet kérek tőled: ne kövess semmiben!
Szívem üressé lett, helyén csak lyuk tátong.
Testem egy ócskavas, kidobandó bádog.
Ez maradt belőlem, maradjunk ennyiben.
A szerelem hazug szavait elhittem.
Egyet kérek tőled: ne kövess semmiben!
2017. április 22.
- Egyszer - 2023-11-05
- Giliszta emlékére - 2023-04-16
- ‘Mely végleg megmarad - 2022-11-27