Egy arc magányos ablakban
csak egy eltűnő sziluett,
a kéz itt hagyta melegét
de érintése oda lett.
Köd szobor múlandósága
el nem rettenti a szelet.
A feloszló köd ruhában
sebezhetőség lépeget.
Alakját ha változtatja
nem téveszti meg a sorsot,
felismeri a védtelent,
és rá terít minden gondot.
Sunyin lapít a sarokban
mesékből lett valóság,
lerohan téged orv bánat,
és nem véd ellene jóság.
Mégis magamhoz ölelem,
bár tüskéi nagyon szúrnak.
Mindig változik életem…
Szivárvány színű a holnap.
2015.08.21.
Kolumbán Jenő legutóbbi művei (összes megtekintése)
- Vidítsál fel! - 2024-02-03
- Sors patak - 2024-02-02
- Ne repülhessek. - 2024-01-29