Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Végül

Sugaras fényű a villanás,
kés élen sétál a pillanat.
Nem él a perc percig sem talán,
nem láthatod időd hogy halad.

Elhomályosult színek mélyén
mindig csak a fekete lángol,
bamba homokszemek peregnek
felejtés szürke ruhájából.

Az élet hóhéra az idő,
és percenként gyilkol meg téged.
Halott sejtekből lett szemfedő
takarja estéden a tested.

Koptat régen a múló élet,
kövesült vázad ami marad.
Papírra írt régi soraid
mint a ki nem mondott gondolat

eltűnnek, és marad a vázad.
Mulandóságod fehér szobra,
amit kövér, lázasan nyüzsgő
kukacok rágtak csont csupaszra.

Kolumbán Jenő adatlap-képe
Kolumbán Jenő adatlap-képe

Latest posts by Kolumbán Jenő (see all)




  • Szólj hozzá!