Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Álomkeringő 6/3

Másnap délután Bíborka a kertben foglalatoskodott. Az iskolából hazaérve, éppen csak bekapta az ebédjét és futott a kertbe zöldborsót szedni. Elő kellett készíteni az árut Nagymamának, másnap reggelre. Mindig elment a heti piacra, ott adta el a felesleget, ami megtermett a kertben.
Amikor hazaért, mindjárt látta, hogy valami nincsen rendben Nagymamával. Ágyban találta. Igaz, azonnal talpra ugrott, nincs semmi baj, csak ledőlt egy kicsit, mert nagyon elfáradt, mondta ő, de Bíborka látta, hogy levegő után kapkod, látta, mennyire levert, aztán járás közben észrevette, hogy imbolyog. Nagyon megijedt és ráparancsolt Nagymamára, hogy maradjon ágyban. Futott volna ő már orvosért is, de nem engedte, azt mondta pihen még kicsit és azután megy a kertbe leszedni a zöldségeket, csomagolni az árut… sok munka van még azzal.
Sikerült kiharcolnia, hogy ágyban maradjon, így hát most magának kell mindent elkészítenie. Három nagy kosár zöldborsót szedett, azt szépen felrakta a kis utánfutóra, amit még a szomszéd Jani bácsi eszkábált Nagymamának, a Rozi néni férje, amikor még élt. Ó, már sok éve él Rozi néni egyedül, nem is tudja mióta, még kicsi gyerek volt, amikor elment Jani bácsi. Itt hagyta emlékbe ezt a kis utánfutót. Erről mindig eszébe jut. Nagyon szerette őt, sokat lovagoltatta a térdén, sőt a hátára is felült olykor… olyan volt, mintha a nagyapja lett volna.
Petrezselymet és répát is kellett szednie. Csokorba kötötte, három répát és egy petrezselymet, így mondta Nagymama. Aztán még zöldhagymát szedett, amit ugyanúgy csokorba kötött. Egészen szépen megtelt a kiskocsi.
Még a tojást is összeszedte, aztán megszámolta, és kosárba rakott ötven darabot, s azt is a kocsira tette. Közben szórt magot a tyúkoknak, vízzel töltötte meg az itatót, Morgó kutya is kapott vacsorát, azután megkérdezte Nagymamát, van-e még valami teendő.
A konyhában találta. Borsót fejtett. Azt mondta, kell a holnapi ebédhez, főzeléket főz majd belőle és lesz hozzá rántott husi.
– Fejedelmi ebéd lesz, Nagymama! Ha nagyon elfáradsz, inkább pihenj, holnap úgyis korábban jövök haza, majd én megcsinálom.
– Eleget dolgoztál ma, kis bogaram, pedig biztosan van még tanulnivalód is.
– De idő is van még rengeteg… – s indult, hogy megnézze, mivel is kell még készülnie másnapra.
Könyvekkel, füzetekkel megpakolva tért vissza. Első a matek házi. Csak úgy harsogott a toll a papíron, egymás után oldotta meg az egyenleteket, könnyedén. Meg-megállt kezében olykor a toll és Nagymamát figyelte. Olyan sápadt, olyan meggyötört. Még soha nem látta ilyennek a nagyanyját. Ezért is jött ide a konyhába tanulni, hogy közben megfigyelhesse őt. Elgondolkodva, aggodalmasan, hosszan nézte, egészen megfeledkezett magáról. Persze, hogy Nagymama is felfigyelt rá.
– Hol jár az eszed, gyermekem? – Bíborka összerezzent.
– Csupán az egyenleten töröm a fejem, valami nem stimmel… – vágta ki magát hirtelenjében. – Márpedig ebben ugyan nem tudok segíteni, már első osztályos korodban kifogott rajtam a matematika…

Szegény Nagymama, töprengett tovább Bíborka, neki csak a munka jutott osztályrészül egész életében. Megállása sem volt soha, még emlékszik rá, mi mindent csinált szegényke. Az ő kicsi korában már gyárban dolgozott. Itt a faluban, a téglagyárban. Ő maga mesélte, hogy mindig férfiakkal dolgozott együtt, mert a munka nehezét választotta, amit jobban megfizettek. Onnan ment nyugdíjba, de csak húsz éve volt, a korábbi cselédeskedést nem ismerték el neki, így igen kevés a nyugdíja. Kap még némi árvasági pótlékot őutána, meg családi pótlékot. Csakhogy az nem volt elég, most sem elég, mindig kellett még valamit vállalnia. Egy időben varrt, kötött. A fél falu nagymama kötött pulóvereiben, sapkáiban járt. Meg tortákat sütött, lakodalmakra. Gyönyörűen tudta díszíteni, az ő tortái voltak a legszebbek, s mellette a legfinomabbak is. Rengeteg tortát sütött, maga is segédkezett, sőt el is sajátította a tortasütés fortélyait, tud nagyon finom tortákat sütni, de a díszítéshez neki nincs türelme.
Mennyi mindenre megtanította őt Nagymama. Jártas a sütés-főzésben, befőzésben, tud kötni, varrni, horgolni, a kerti munkák mindegyikéhez ért, csirkét vág, megtisztítja, felboncolja… szóval mindent megtanított neki Nagymama. Jól is tette, ha leérettségizik azonnal munkát keres, nem hagyja Nagymamát ennyit dolgozni, dolgozott már eleget, azután már ő fogja eltartani őt, nem hagyja dolgozni, igazán megérdemli a pihenést…

– Már megint nem vagy itt, gyermekem. Tudom ám én, hol jár a te eszed… a bálon… vagy tán az a fiatalember körül járnak a gondolataid, aki úgy megtáncoltatott? Eltaláltam, igaz bogaram?
– Dehogyis, csak elbambultam… Még történelmet kell tanulnom, meg, ó jaj… verselemzés… majdnem kiment a fejemből… Menj aludni, Nagymama! Pihend ki magad. Én meg a szobámban folytatom a tanulást. Jó éjszakát – súgta, s puszit nyomott nagyanyja arcára.
Felkapcsolta szobájában a villanyt, behúzta a függönyöket, sőt, nagyanyja és az ő szobája közötti ajtót is lefüggönyözte, hogy ne zavarja őt a fény, és most már elmélyülten folytatta a tanulást. Kevéssel éjfél előtt feküdt le.

Reggel frissen pattant ki az ágyból. Nagymama már nem volt otthon. Gyorsan rendet rakott, magot szórt a tyúkoknak, friss vízzel töltötte meg az itatókat, Morgó állandóan a nyomában volt.
– Kapsz te is reggelit, kiskutyám, és már megyek is. Vigyázz ám a házra! Délután találkozunk.
S már futott is, nehogy lekésse a buszt. Lassított kicsit, az órájára nézett. Elérem-e a buszt, ha teszek egy kis kitérőt? Gondolkodott félhangon. Aztán hirtelen befordult a piactér irányába. Pár pillanatra megállt Nagymamánál. Semmi nyomát nem látta az előző napi rosszullétnek. Vidám volt, kedélyesen kínálta portékáit. Bíborka egy puszit nyomott az arcára, s most már teljes gőzzel rohant a buszállomás irányába. Éppen az utolsó utas szállt fel, amikor lihegve beért az állomásra.

Folyt. köv…

Latest posts by Kőműves Ida (see all)




  • Szólj hozzá!