Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Cocerto di Roma

Concerto di Roma

Feleségemmel Rómában voltam. Az utolsó előtti hajnalon földrengésre ébredtünk, amely tőlünk 100 kilóméterre sok embert megölt és sok házat elpusztított. Hazatérésünk reggelén felszálltunk a buszra, amely a reptérre vitte csoportunkat. Tizenegy napunk alatt minden kirándulás előtt ugyanott várt minket, de most rendőrök jöttek és megbüntették a sofőrt, mert nem vette figyelembe a PARKOLNI TILOS táblát. A papírok kitöltése közel 20 percig tartott. Egyre nagyobb volt az izgalom, de gépünk felszállása előtt így is sok időnk maradt a nézelődésre. Bementünk néhány üzletbe, de vásárlás nem volt, mert mindent drágábban kínáltak, mint a városban.
Egy idő után úgy tűnt, mintha valaki zongorázna. Hallani azt, hogy nem hangszóróból jön a zene. Tényleg. Mire megtaláltuk, már nem ült senki a hangszernél. Az impozáns, fekete zongora felnyitott fedővel tiszteletet parancsolt. Előtte egy tábla: Play me. Engedelmeskedtem a táblának és zongoráztam. Ebből éltem egész életemben és ezért soha nem szóltak rám. Római reptér, hát csupa olasz dalokat játszottam.
Az utolsó számnak élénk, tüzes hangulatú nápolyi dalt választottam. A hatásos befejezés után felálltam, megemeltem szalmakalapomat és enyhén meghajoltam. Szép tapsot kaptam. Na, nem volt ováció, de a taps kellemes volt. Láttam, ahogyan a még tapsoló eladók sietnek be a boltjukba folytatni a munkát, hiszen nem történt különösebb, minthogy a római reptéren, valaki ismert olasz zenét játszott.
Ki más, mint egy olasz zongorista?
Már otthon, napokkal később jutott eszembe: milyen kár, hogy meghajláskor, magamra mutogatva, nem kiáltottam a tapsolóknak:
– Ungarese!

(A játszott dalok címe: Oh, sole mio, Szorentói szerenád, Mamma sol tanto felice, Toselli szerenád, Funiculi, funicula)

2017. Maróti László

Latest posts by PiaNista (see all)




  • Szólj hozzá!