Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Télapó

UI-UH-UTélapó

Hat éves voltam.
Az egyszerű alföldi parasztház középső helyisége volt a legmelegebb. A bejárati ajtó üvegén át, sírt a kinti sötétség. A pustoló hó, megremegtette az ablakot.
Nagymama a hokedlin ült, Anyukám a petróleumlámpa mellett, a munkából hazahozott papírlapokon számolt.
Nagy volt a csend, csak a sparhelt tetején kivilágló tűz fénye játszott a mennyezeten.
Nagyapám kint volt megetetni az állatokat. Vártam, hogy beérjen, s mesét mondjon nekem.
Egyszer csak kopogtattak az ajtón. Fehér-leples, barna kucsmás,fehér szakállas Télapó állt az ajtóban.
Anyukám is meglepetten tekintett fel munkájából.
– Nahát! Megjött a Télapó!- szólt, majd köszönve a vendégnek, befelé tessékelte. Félelemmel, megilletődve néztem, ahogy a váratlan jövevény, bottal kezében, hátán kosarat cipelve, befordul az ajtón.
Mukkanni sem mertem!
Odasimultam Anyukámhoz, s eszemben csak az mocorgott, hogy olyan ez a Télapó,mint Nagyapa ,és hogy ő miért nincs itt, hogy láthassa ezt a csodát, hiszen eljött hozzám a mesekönyvben látott Télapó!
– Itt jártam az ablak alatt, mikor hallottam az utcán beszélni, hogy itt is lakik egy gyermek! Gondoltam megnézem, ki fia, borja! Jó gyermek voltál, kislyányom?- kérdezte a hang a szakáll mögül.
– Igen,- feleltem szorongva.
– Na hát akkor, gyere ide, nézzük meg, mi maradt még a kosárban!
Mozdulni sem mertem, csak néztem, ahogy lassan, komótos mozdulatokkal előveszi a nekem hozott ajándékokat.
Odakerült az asztalra egy piros alma, egy marék dió, és egy barna színű, plüss játék maci.
– Köszönd meg szépen az ajándékokat!- ocsúdtam fel Anyukám hangjára, s én halk hangon rebegtem köszönetet, az ajtón kilépő vendég után.

Óvatosan vettem kezembe a macit, s boldogan öleltem arcomhoz.
Csak néztem, ringatva, s olyan nagy volt az öröm szívemben! Anyukám és Nagymama halkan beszélgettek a Télapó jöttéről. Éreztem, hogy csodálatos dolog történt velem, csak az fájt, hogy Nagyapám nem láthatta.
Kérek szépen az almából! – kértem Nagymamámat. Ő négyfelé vágta az egy szem almát.
Egy darabba beleharaptam, egy darabot kezembe vettem, s szorongatva őriztem Nagyapámnak.
Másik kezemben barátom ült, s üvegszemeivel engem nézett.
Mosolygott!

*
2009

Kép:
UI-UH-U

…térben és időben,…ő is nekem adta Maciját…,s Valóságát.

Latest posts by Tóth Edit Magdolna Edafelicia (see all)




  • Szólj hozzá!