Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Apróságok

Apróságok
Mali Barbara

Egy hónap: Vitorlák, szirmok, mandzsettagombok. Egy hét: Séták, szavak, feladatok. Egy nap: Étel, ital, lámpaláz. S egy perc. Zümmögés, az ablakon beszállt egy darázs.
Figyelmem elkapta, mintha nem is lett volna ezelőtt semmi, mintha eddig semmivel sem foglalkoztam volna. Az idő összes többi halmaza megszűnt, csak ez az egy pillanat maradt. Egy darázs. Rámeredtem, követem a tekintettemmel. Tartok tőle, ha eltekintek, elveszítem. Végigpásztázok vele a szobán. Az én szobámon. A komód, kis híján beröpült öreg fiókom résein. Félnék is most kinyitni, hátha nem vettem észre, és már vagy ezer rovar bújik meg ott. Rég volt már hogy utoljára belenéztem, és milyen rég hordtam már a benne lévő ruháimat.
Most az ágyam felé repül. Bevetetlen. Látszik a párnán az arcom lenyomata. Gyűrődések, hajszálak, és mintha hőt árasztana még. Tán emiatt száll tovább, azt hiheti, ott vagyok e percben is. Lehet igaz, és most róla álmodok. A könyvespolc, ott megpihen egy időre, az a történet talán tetszene neki. Hogy szerettem, és most milyen poros. Arrébb ível. Közelít az ablak felé. Ki megy, vagy marad még? Mi ez az izgalom? Minden olyan lassú. Ledermedtem. Kirepül vagy nem? Látom amint az apró szárnyak a levegőt fodrozzák. Nem esik le. Miért nem esik le? Ha úgy tenne, olyan lehetne, mint én. Hasonlítok rá. Idegen neki ez a hely, nem akar itt maradni. Az övé egy másik dimenzió, ahol én utolérni nem tudom. Nem magyarázhatom el neki hogy mi az az ablak, hogy van előtte akadály, habár túllátni rajta.
Elkábít a pillanat. A jelenet összemosódik. Minden olyan nehézkesen mozog. Most látom őt lelassítva, és így lehetetlennek tűnik, hogy itt van ez a rovar. Repked, és zenél. Betört ide zavarkolódni, és én elvesztettem minden realitásomat. Semmi sem igazi. Elrepül a képeim előtt, a porcelánjaim mellett. Az asztalom dolgai körül köröz. Levelek, írások, régi félbehagyott munkák, firkák és miegyebek. Eddig kerültem a rájuk való tekintést, de most ösztönömre rásegített ez a kis vendég, kényszerítve vagyok.
Most nekem nőttek szárnyaim, a hátam fáj, bőröm feszít, és a látvány új minőséget kap. Ami körülvesz mind olyan nagy, hogy attól muszáj tartanom, rám dől valami. Ezek tényleg az én holmijaim? Ez valóban az én szobám? Ijesztő felismerni benne magam. Hanyagság, szétszórtság, mértéktelen gyávaság, és undor. Látom, merre távozhatnék, de még nem vagyok ura a légnek. Csak itt ne szálljak le, csak a múlt írt dolgaim közepén le ne zuhanjak. A levegő alattam sűrű, mégse tudok úszni benne, másképp működik, mint a víz. Szemeimet testemen kívülinek érzékelem, kört írok, és látok mindent. Látom a döbbent képű, zavarodott alakot a fotelben, ahogy dermedten figyel egy betévedt darazsat. Vörös zavar úszik azokban a szemekben, álmos karikák dédelgetik szánalmas tekintetét. Orra kissé kipirult, halántékánál elkapart sebek. Ajka csak úgy biggyedt előre, kis híján nyál fut belőle ki. Ujjai a billentyűkhöz tapadtak. Testtartása figyelmetlen, pulóvere gyűrött, tagjai mind-mind kissé görcsben állnak.
A darázs előtte nem egészen egy méterre úszik a térben, lebeg. Alakjában, szárnyaiban megvan a lendület, mégis mozdulatlan. Átcsap közöttük a megbicsaklott szellő. Látom minden őket környező befejezetlen mozdulat folytatását, kivéve az övéket. Ami él az kiszámíthatatlan. Ez összezavar. Nem tudom eldönteni, hogy melyikük vagyok én valójában. Megfagyott a pillanat, miközben én valahogy elő maradtam benne. Olyan tisztának érzem magam. Mintha az érzéseimet is a testemben felejtetem volna. Most tényleg látok. Érzékelek mindent. Látom, a szélcsengő mindjárt énekel. A függönyt mindjárt felkapja a szél. Ha elgondolom, azt képzelem az ember mindjárt tovább gépeli, amit ír. A darázs pedig kirepül végre azon az ablakon, és mind a ketten megnyugszanak. De akkor mi lesz velem? Hová kerülök én? E percben ragadok örökre?

Latest posts by Mali Barbara (see all)




  • 1 hozzászólás ehhez: Apróságok

    1. (6) “Ki megy” – (?!) / A “biggyedt” helyett inkább “biggyed” kéne
      / mely szó ismeretlen a “helyesiras.mta.hu” szerint /,
      vagy “Ajka csak úgy biggyedt előre” helyett lehetne “Ajka előrebiggyedt”
      “Vörös zavar úszik azokban a szemekben” helyett “Vörös zavar úszik szemeiben”-t írnék
      Egyébként csak néhány vessző hiánya vagy fölössége hibádzik
      (7) Ó, ez mikrokozmosz-aurád egy téridő-dilatációjának relatív-paradox mentál-magnetikus manifesztációja

    Szólj hozzá!