Kétszer esik

Kétszer esik

Nekünk azt mondták, hogy ebben a városban hetenként kétszer esik, hiszen az Atlanti-óceán felől semmi nem védi. Normandiáról van szó. Caen városáról és tágabb környékéről. Erre a bejelentésre az esőről azért került sor, mert már az első estén, amikor rövid sétával közös vacsorára mentünk, nem csak a ruhánk ázott át, de cipőnk is megtelt vízzel. Az étterembe lépés előtt ürítettük ki lábbelinket. Egyébként kellemes vacsoránkat is úgy fogyasztottuk el, mintha priznicben ülnénk. Az embernek máris megfordult a fejében, hogy nem volt egy olcsó utazás ez. Reméltük, kicsit szárazabb lesz a folytatás. Szállodai szobánkban kiderült, hogy átázott felső ruháink reggelig nem száradhatnak meg. Másnap korán tehát nyirkos ruhákban indultunk az első kirándulásra oda, ahol a híres D-Day, a nagy partraszállás zajlott sok-sok halottat hagyva maga után. Sütött a nap és az erős partmenti szél jól szárította ruházatunkat. Kegyes volt hozzánk a természet. Délután azonban már futva érkeztünk a kezdődő zuhéban a buszhoz, amelyen utaztunk vissza Caenba. Most nem áztunk meg. Este a szállodába viszont már vízfüggönyön át szaladtunk be. Nem folytatom tovább. Sokat esett, de jó volt. Jó volt, mert sokat láttunk, sok emléket gyüjtöttünk. Az utazás vége felé azért többen is érezték, hogy tisztáznunk kellene ezt a „Caenban heti kétszer esik” jelenséget. Nos, tisztáztuk:
Idegenvezetőnk éppen kimért egy üveg Calvadost az egyik pihenőben felállított kicsi asztalkán sorakozó poharakba.
– Ja, igen. Hát, az valójában annyiból igaz, hogy hetenként tényleg kétszer esik. Először négy, azután három napot.
Azért merem ajánlani másoknak is.

Göteborg, 2018




Vélemény, hozzászólás?