Nolansky, Romansky, Polansky

Nolansky, Romansky, Polansky

Az utcán:
– Bocsánat, uram, meg tudná mondani, hol találom a Nolansky-utcát?
– Nem Romanskyt keres véletlenül? Azt hiszem, színész volt.
– Nem, azt Polanskynak hívják.
– Mindegy, erre nincs ilyen utca.
– Akkor miért nem azt mondja? Én a volt Úttörő Árúházat keresem.
– És maga miért nem ezzel kezdi? Hát az itt van a…ott van, látja? Száz méter. Hát akkor mit akar a Polanskyval?
– Bocsánat, a Polanskyra maga kényszerített valami másik szkyvel.
– Tehát az Úttörő ott van. Viszlát.
– Most hová siet?
– Azt hittem, elégedett az Úttörővel.
– Hiszen azt javában átépítik. De jól van. Nekem azért kellett, mert onnan már könnyen megtalálom a Puskin mozit.
– Az már nem Puskin, hanem Puskinszky.
– Na, ne!
– Vicc! Vicc. Nem tudom, most hogyan hívják, de mozi, az biztos. Mozinszky.
– Én is ezt akartam mondani.
– Szóval, akkor most mit keres tulajdonképpen?
– Semmit, csak beszélgetni akartam valakivel, aki itt él, mert én ötvenhat óta nem jártam itthon. Az Államokból drága…
– Na, pedig akkor maga kellene, hogy segítsen nekem.
– Na, miért?
– Engem már harminckilenc végén elvittek a szüleim Svédországba. Igaz, hogy aztán nyolcvanhat óta majdnem minden évben Budapesten töltök pár hetet. Ezért tudom, hol az Úttörő, meg a Puskin..
– …szky.
– Iszunk egy sört?
– Persze.

Göteborg, 2016.




Vélemény, hozzászólás?