Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Sefüle

001kertu00e9szÉppen tombol a nyár, a szellő sem rezdül, nyitott ablaknál sem jár a levegő, mindenki felfrissülésre vár. “Egy kis esőt Uram, ha lehetne!” A szerencsésebbek nyaralnak, vagy éppen jobban bírják, a frontokra érzékenyebbeket akár gyötörheti fájdalom is. Mondjuk egy kiadós, amolyan igazi, belevaló migrén. Szemet düllesztő, féloldali fejfájással járó poklok kínja, nem kímélve a gyomrot, ráadásként egy kis fény-, illat-, és hangérzékenységgel. Nem ragozom tovább, aki ismeri az érzést, tudja miről beszélek.
Fáj a fejem bitang mód. Kizárni a külvilágot persze nem lehet, de minden tőlem telhetőt megteszek ennek érdekében. A gyógyszer lassan hat, kivárásos alapon kb. egy óra. Legalább csend van.

Volt. A szomszéd bírja a meleget, és fütyül. Igaz, fütyül ő minden időben, télen, nyáron, reggel, este, mert dolgozni csak úgy tud, ha a száját csücsöríti. Amivel semmi bajom nem lenne, ha nem jönne hang belőle. De az a hang! Atyaég! Még a legbotfülűbb hegyi pásztor is a… a… a fülébe szúrná a bicskáját tőle! Sefülének hívjuk, mivel a hosszabb verzió ismereteink hiányában nem került szóba. Több éve szórakoztat bennünket, de soha, senki nem ismert rá egyetlen dallamra – dallamra?! – se. Idegölő hallgatni normális fejjel is, nemhogy migrénnel küszködve! Kénytelen vagyok utólag Schönberget megkövetni, mert dodekafón* muzsikája ehhez képest slágerzene.
Barátunk ma igen tevékeny, vagy lassabban megy a kerti munka, mert nem tart egy perc szünetet se. Hihetetlen, de tényleg órák hosszat képes fütyörészni. Lüktet az agyam, a halántékom, de gondolatban mindenféle gyilkolászós eszközökön, és módokon jár a fejem. A fejfájás makacs. Egy ilyen fejfájással nem lehet kérem viccelődni! Elszabadulnak bennem az indulatok. Lecsukott szemhéjam mögött mozizok, és képtelenebbnél képtelenebb ötletekkel próbálom kiiktatni az élők sorából a füttyöst. (Péter és Pál** biztosan nem esnének egymás torkának miatta.)
Már tocsogok a véres sztorikban, amikor eszembe jut egy sokkal jobb terv. A fájás kissé tompul, időm tenger, tehát gondolatban szépen kiszínezem az egészet.
Kémhistóriás eszközök beszerzése, távmikrofonok, hangszórók, felvevő készülék, szóval mindenre felkészültünk. Felvétel indul! A távmikrofon tökéletesen megfelel erre a célra, az emeleti ablakból rálőve a főszereplő csücsöri szájára, tutibb nem is lehetne. Aztán összeállítunk több órányi műsort, és rejtett, irányított hangszórókkal visszajátsszuk a “zenét”. Természetesen kell megfigyelő kamera is, mert szeretnénk látni az arcát, amikor hallgatnia kell a saját fütyülését. Keresné biztos, hogy merről kapja az áldást, de olyan dzsémszbondi praktikával, és ravaszsággal tennénk, hogy arra még maga Miss Marple se jönne rá. Szegény szomszéd! Szaladgálna egyik oldalról a másikra, mint a töketlen kutya. Hoppá! Kutya. Van neki kutyája. Egy állatot nem lehet kínozni. Soha nem tenném ki ilyen kegyetlenségnek. Vissza az egész! Megállt a tudományom. Ugyanis bizonyos viselkedési normák hiányára való tekintettel a rábeszélő, megbeszélő technikánk ebben az esetben, mint jóravaló eszköz, nem vethető be. A gyilok meg azért mégse illendő jobb családokban.

Bizsereg az agyam, tompulok. Mintha a fény se bántana már annyira. Múlik a migrén. Bealszom. Álmomban tavasz van, fenyvesekkel borított hegyoldal, dombokra feszülő rétek, színpompás vadvirágok. Csak valahonnan, a távolból hallani régi mozdonyok síphangját. Az öntudatlanság és ébrenléti állapot vékony mezsgyéjén, már simán megbocsájtom magamban a gőzösök versengő füttykoncertjét is…

* Dodekafónia – A tizenkét fokú technika csak a hangmagasságot és a hangok egymás közti viszonyát szabályozza. Arnold Schönberg (kb. 1920-tól) fejlesztette ki. Egy új rendszer volt a cél, amely helyettesíteni tudja az addigi tonális harmóniák fölényét. Az egyszerűbb kromatikus skálát használja (aisz=b). A XX. század elején a második bécsi iskola égisze alatt Schönberg tanítványaival – Anton Webern és Alban Berg – dolgoztak új zenei fejlesztéseken –, a szabad atonalitás után a dodekafónián. A módszer – melyben nem a hallás az elsődleges komponálási tényező, hanem a strukturális törvényszerűségek – nagy szabadságot ad a zeneszerzőknek. A 12 hangú sort minden műhöz újonnan találják ki. Az alap sor rögzíti a 12 hang helyét, illetve a hangközöket.

** Arany János: A fülemile c. elbeszélő költeményéből

(Kép: The Gardener – David Larson Evans)

P Pálffy Julianna

Valamikor, még a múlt évezredben a pólyámba tehettek egy tollat, de csak nagyon későn vettem észre, hogy szúr valami. Először tiniként, majd hosszú időt kihagyva, tizenvalahány éve leltem rá, és azóta birkózom az írással, próbálom megtalálni a stílusomat, az egyéni hangomat.
Remélem a saját történeteim, verseim, meséim megkeresnek, és megengedik, hogy megírjam őket.

Hiszem, és vallom, hogy:

'... itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén' - (Fodor Ákos)
*
'Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel' - (Robert Capa)
*
'És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja mások énekét is szépnek.
(Babits Mihály)

Latest posts by P Pálffy Julianna (see all)




  • Szólj hozzá!